1943. 01. 12–22. A doni áttörés a 2. Magyar Királyi Hadsereg arcvonalán

Az 1941 végén és 1942 elején a keleti fronton zajló súlyos harcok következtében a támadó német hadsereg igen jelentős veszteségeket szenvedett. Berlin számára hamar egyértelművé vált, hogy jobban kell támaszkodniuk az addig csak kis részt vállaló szövetségeseikre. 1942 telén és tavaszán így egymás után vették fel a kapcsolatot az olasz, román és magyar politikai vezetéssel. A magyar kormány vonakodva, de teljesítette a németek kérését és garantálta, hogy egy teljes hadsereget küldenek a keleti frontra.

A 2. magyar hadsereget így 1942 áprilisa és júniusa között szállították ki a Szovjetunió területére. Mindjárt a kiérkezésüket követően bekapcsolódtak a német csapatok támadó hadműveleteibe és a nyár közepére elérték a Don folyót. Heves összecsapások után a szovjeteknek Uriv és Scsucsje közelében azonban sikerült megtartani a hídfőiket a Don nyugati partján. A tél folyamán magyar csapatok védekezésre rendezkedetek be, fő feladatuk a Sztálingrád felé előrenyomuló német csapatok oldalának biztosítása volt. A rájuk bízott kétszáz kilométeres frontot összesen nagyjából 90.000 ember védte. A német hatodik hadsereg sztálingrádi bekerítését követően a szovjet csapatok a front más szakaszain is újabb támadásokba kezdtek.

A Don mentén a két megmaradt hídfőállásból január 12-én indították meg előrenyomulásukat és nagyon hamar áttörték a rosszul felszerelt és számbeli hátrányban lévő magyar csapatok védőállásait. Rövid habozás után Jányi Gusztáv 2. magyar hadsereg főparancsnoka az egyetlen lehetséges tartalék, az úgynevezett Cramer csoport bevezetése mellett döntött. Ez az ellenlökés azonban nem járt számottevő eredménnyel és 1943. január 18-ra a magyar csapatok mind elhagyták a Don vonalát. A front északi szakaszán harcoló III. hadtestet elvágták a többi magyar egységtől és a németek utóvédként vetették be őket.

A rosszul felszerelt és ellátás nélkül maradt alakulatok parancsnoka, Stomm Marcell nem látva más kiutat, a hadtest feloszlatása mellett döntött. Összességében a 2. magyar hadsereg összesen 100.000-120.000 embert veszített, az utolsó megmaradt alakulatok 1943 áprilisában-májusában szállították haza Magyarországra. 

Révész Tamás–Nagy Béla