Hetvenhat éves korában elhunyt Haraszti György történész, a BTK Történettudományi Intézet nyugalmazott tudományos tanácsadója. 
Emlékét megőrizzük.

Haraszti György 1947-ben született Nyíregyházán. A Rákóczi Gimnázium diákjaként 1964-ben elnyerte történelemből az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny 2. díját, érettségi után mégis a  Budapesti Műszaki Egyetemre iratkozott, amelynek vegyészmérnöki karán 1970-ben szerzett diplomát. Számítástechnikai szakértőként dolgozott Magyarországon és Németországban, majd engedve mélyebb hajlamainak, egyben Scheiber Sándor, a magyar zsidó tudományosság kiemelkedő személyiségének hatására a hazai zsidóság múltja felé fordult. Történeti tanulmányait a müncheni Ludwig-Maximilian Universitäten (1974–1975) és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (1979–1982) végezte, ezután 1987-ig a Budapest Főváros Levéltárában dolgozott. A középkori és kora újkori magyarországi zsidóság történetének átfogó összegzését nyújtó PhD disszertációját 2004-ben védte meg az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemen (OR-ZSE). 2009-ben ugyanitt habilitált.

Haraszti György két megszakítással 1987-től állt a Történettudományi Intézet alkalmazásában, ahol munkatárs, főmunkatárs, majd 2011-től tudományos tanácsadó volt. Emellett 1992–1997 között az Amerikai Alapítványi Iskola főigazgatójaként, 1999–2001 között pedig a Budapesti Európa Intézet ügyvezető igazgatóhelyetteseként dolgozott. 1998-tól az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemen Történelem- és Vallásbölcseleti tanszékén is oktatott, 2005-től az OR-ZSE tanszékvezető egyetemi tanára, 2012-től Doktori Iskolájának vezetője. 2011–2015 között a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány kuratóriumi elnöke volt.

Munkásságáért 1996-ban a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztje kitüntetésben, 2003-ban Scheiber Sándor-díjban részesült.

Haraszti György kutatási területe felölelte a magyarországi zsidóság egész történetét. A Történettudományi Intézet kora újkori osztályán dolgozott, de elsődleges szakterülete mellett publikált az 1848. évi zsidó összeírásról, a dualizmus kori zsidó jótékonysági egyesületekről, illetve a Holokauszt magyar vonatkozásairól is. Érdeklődése szerteágazó volt, műveltsége enciklopédikus. Mindenről sok minden más is eszébe jutott, talán ezért szeretett olyan tanulmányokat írni, ahol a lábjegyzetek terjedelmesebbek voltak, mint a főszöveg.

Haraszti György az utolsó pillanatig dolgozott készületben levő könyvén, a Kárpát-medencei zsidóság 1918–1945 közötti annotált kronológiáján, amely kollégánk immár posztumusz műveként a Történettudományi Intézet gondozásában fog megjelenni.

Legyen neki könnyű a föld!

Konrád Miklós

Főbb művei: Két világ határán. (Bp., Múlt és Jövő, 1999.); Zsidó síremlékek Budapesten (Bp., PolgArt Könyvkiadó, 2004.); Auschwitzi jegyzőkönyv  (Bp., Múlt és Jövő, 2005; 2016); Pannóniától Magyarországig. A magyarországi zsidóság annotált kronológiája az előidőktől napjainkig I. Hágár földjén: A kezdetektől az ország három részre szakadásáig. (Bp., MTA BTK TTI, 2014.)