A Világtörténet ez évi 1. száma 2016. május 6-ától kapható a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetben. A Tours-i Szent Márton savariai születésének 1700. évfordulója alkalmából a Világtörténet jelen száma a nemzetközi Szent Márton kutatás új irányairól számot adó multidiszciplináris tanulmányokat ad közre. A helyben megvásárolt, illetve az Intézettől közvetlenül megrendelt lapszám kedvezménnyel vehető meg. Postai csomagküldés esetén a postaköltség a vásárlót terheli. Az egyes számok megvásárolhatóak, illetve megrendelhetőek: MTA BTK Történettudományi Intézet (Bp. 1014 Úri u. 53., I. em. 57-es iroda; telefon: 224–6700/624, 626-os mellék; e-mail: ; ), illetve partnereinknél. A folyóirat teljes évfolyama előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál.
Az új szám tartalomjegyzéke itt tekinthető meg, a Bevezető pedig itt olvasható.
Részletek a tanulmányokból:
„Márton életrajzát minden bizonnyal Paulinus „rendelte meg” Severusnál. A két barát sűrűn levelezett Mártonról. Severus primuliacumi birtokán egy kápolnát építtetett Márton tiszteletére és Paulinust kérte fel, hogy verseket írjon e templom számára.59 Paulinus szerepéről azonban maga a Vita Martini tanúskodik. A mű végén, amikor Severus felidézi életrajzának keletkezéstörténetét, elmondja, miként kereste fel Mártont, hogy meginterjúvolja. Ez a fejezet nemcsak arról tudósít, hogy Severus az „oral history” egyik úttörője volt, hanem arról is, hogy Paulinusnak milyen meghatározó szerepe volt mindebben. Amikor Severus azt írja, hogy maga Márton állította a keresztények elé Paulinust, a Nápoly környéki temetőben élő világi aszkétát példaképként (ebben talán van némi okunk kételkedni), ezzel nem kevesebbet tesz, mint hogy a tours-i püspök által szentesíti azt a furcsa és szokatlan életformát, amiért Priscillianust például kivégezték.” /Sághy Marianne: Sulpicius Severus Szent Márton-életrajza/
„Nem új felfedezéseket közlök, hanem olyan párhuzamokra mutatok rá, melyeket a gallo-római lelkiség, a mártoni aszkézis, a Márton-tanítvány Sulpicius Severus, Prudentius költészete vagy az aquitaniai szerzetesség kutatása hozott felszínre. A szövegek, amelyeket a tudósok eddig mint ellentétes vallásos értékek hordozóit állítottak szembe egymással, hirtelen gondolatébresztő hasonlóságokat mutatnak. Eddig egymástól elkülönített szövegeket állítok párhuzamba keletkezési idejük, irodalmi műfajuk, szerzőik életkörülményei, illetve keletkezési helyeik földrajzi közelsége kapcsán.” /Jacques Fontaine: Klasszikus és keresztény értékek a nagybirtokos arisztokrácia lelkiségében a 4. század végi latin Nyugaton/
„Tanulmányom Sulpicius Severus prózai szövegei, a Vita és a Dialógusok alapján megkísérli összeállítani annak az „íratlan regulának” az elemeit, amelyek a mártoni szerzetesség alapját képezhették. Ezt a katalógust a szerzetes-püspök Sulpiciusnál ábrázolt vonásaival egészítem ki, majd Petricordiai Paulinus és Venantius Fortunatus verses átdolgozásaiban5 azt vizsgálom meg, hogyan tekintettek a mártoni szerzetességre a későbbi századokban.” /Sylvie Labarre: Szent Márton és a szerzetesség a Vita Martiniben/
„Az aquitaniai aszkétaközösségekben a 370–380-as években sokan tolongtak.Paulinus 386-ban vette fel a kapcsolatot vezetőikkel, Victricius roueni és Márton tours-i püspökkel. A szerzetesmozgalmak és a róluk folytatott vita határozták meg a 4. század végének kiéleződő lelki és szellemi hangulatát. Ekkor terjedtek el az Ibériai-félszigetről Priscillianus, Ávila püspökének tanai, akinek mozgalmával Paulinus, Sulpicius és Tours-i Szent Márton is érintkezésbe került. Márton 385–386-ban kiállt Priscillianus mellett, amikor püspökkollégái feljelentették, és a trónbitorló Magnus Maximus elítélte és kivégeztette. Ezek után őt is eretnekséggel vádolták.” /Veronika Wieser: Sulpicius Severus krónikája és a 4. századi világvégevárás/
„Szent Márton ma is az egyik legnépszerűbb keresztény szent, akinek tisztelete sok bibliai szenténél ismertebb. Általános a nézet, hogy Márton már közvetlenül halála után tiszteletnek örvendett életszentsége miatt Tours környékén és Észak-Galliában. A kutatók azonban kimutatták, hogy Szent Márton kultusza folyton változott, nem mindig volt olyan monolitikus, mint amilyennek látszik. A kultusz kulcsfontosságú első kétszáz évét áttekintve tanulmányom arra a kérdésre keresi a választ, vajon miért úgy fejlődött Márton tisztelete, ahogyan fejlődött. Annak a vizsgálata, hogy miként használták fel és hogyan propagálták Szent Márton tiszteletét, közelebb visz a kultusz elterjedésének megértéséhez.” /Allan Scott McKinley: Tours-i Szent Márton tiszteletének első kétszáz éve/
„A 6. század második felében a Szent Márton-kultusz és -zarándoklat újabb tetőpontjához érkezett, melyről Tours-i Szent Gergely és Venantius Fortunatus írásai tanúskodnak. Fortunatus Poitiers-ban verses formába ültette Szent Márton életrajzát, legfontosabb forrásunk azonban az 573-tól tours-i püspökként tevékenykedő Gergely. Nemcsak A frankok története szolgál új elemekkel Szent Mártonról – például a Candes-ban elhunyt Márton holtteste körül kirobbanó konfl iktussal –, hanem Szent Márton csodáinak négy könyve is, melyek Szent Márton Gergely korában véghezvitt csodáiról szólnak. A négy könyv kérdés-felelet formájában „cédulázta ki” az egyes csodatételeket. A második munkafázisban Gergely ezeket a „cédulákat” fésülte egybe műve fejezeteivé. A négy könyv nem egyszerre jelent meg, hanem – változó fejezetszámokkal – egymást követően.” /Bruno Judic: A touirs-i zarándoklatok a 7–10. században/
