A Világtörténet 2024. évi 4. számának tanulmányai a szövetségkötés szempontjait, a szövetség árát vizsgálják mind bel-, mind külpolitikai színtéren. A szám szerkesztője Bíró László, intézetünk tudományos főmunkatársa.
A megfelelő szövetséges kiválasztása a sikeres politizálás egyik elengedhetetlen tényezője. A külpolitikai célok elérésére az egyes államok gyakran szövetségekbe tömörülnek. A belpolitikai életben is általános jelenség a koalíciók létrehozása. A forradalmi átalakulások kezdetén, illetve a demokráciákban megszokott gyakorlat az összefogás, de még a szigorú diktatúrák is szükségét érzik, hogy felmutassanak valamilyen szövetségest, amelynek érdekeit képviselik. Jelen lapszám a szövetségkötések legkülönbözőbb formáira és hatásaira hoz példákat.
Balázs Gábor a girondiak történetének bemutatásakor nagy hangsúlyt fektet arra a kérdésre, hogy milyen volt a néphez való viszonyuk, hogyan használták fel a népi mozgalmat, majd végül miért fordultak el népi követelésektől. A külpolitikatörténeti írások közül az első, Réti Balázs tanulmánya Törökország külpolitikai dilemmáit vázolja 1939–1941 között. Törökországnak az ügyesen megkötött szerződések révén sikerült a világháború fordulatai közepette fenntartania a semlegességét, kijátszva egymás ellen a szemben álló feleket. A balkáni befolyásért folytatott harc másik színterének eseményeit mutatja be Bíró László. Jugoszlávia német megszállása után a Szovjetunió a kommunisták vezette partizán-ellenállást, a nyugati hatalmak, főképpen Nagy-Britannia, az emigráns kormányt és a csetnik mozgalmat támogatták. Végül a belpolitikai fejlemények, a kommunisták győzelme határozta meg az ország külpolitikai orientációját. Mezei Tibor azokat a diplomáciai folyamatokat veszi sorra, amelyek során az Egyesült Államok az 1990-es években megpróbálta elérni, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság állítsa le és szüntesse meg atomprogramját, valamint az 1990-es évek második felében fékezze le a ballisztikus rakéták fejlesztését. Váradi Natália azt vizsgálja, hogy a Szovjetunióban a nők és a férfiak egyenjogúságának hirdetése milyen célokat szolgált. A tanulmány azt emeli ki, hogy a szovjet vezetés az erőltetett, gyors ütemű iparosítás időszakában, majd a második világháború idején munkaerőként tekintett a nőkre. A Műhely rovatban egy nagy történettudományi vállalkozás folytatásának tervét állítja középpontba Keresztes Csaba. 1948-ban elkészült egy tervezet a Fontes historiae Hungaricae aevi recentioris sorozat folytatására, 1949 közepén azonban – különösebb indoklás nélkül, minden bizonnyal a belpolitikai balratolódás és a történészekkel szembeni bizalmatlanság, továbbá a korábbi történelemszemlélet elvetése miatt – már időszerűtlennek találták a kérdést.
A lapszám tartalomjegyzéke itt, bevezetője pedig itt olvasható.
A folyóirat ára 800 Ft, vásárlással, megrendeléssel és előfizetéssel kapcsolatos információk itt találhatók.
