2023. február 15-én a Győr-Moson-Sopron vármegyei Agyagosszergényben működő Közi Horváth József Népfőiskola meghívására „A farsang a régi magyar irodalomban” címmel tartott előadást Martí Tibor, intézetünk tudományos munkatársa.
Az előadásban 17–18. századi kéziratos és nyomtatott források alapján, a néprajzi, irodalom-, egyház- és művelődéstörténeti szakirodalom révén mutatta be példákon keresztül a farsang képét és motívumait néhány prédikáció és iskoladráma felhasználásával.
Martí Tibor a témához végzett kutatások nyomán írta magyar szakos diplomamunkáját (PPKE BTK, 2006), Szelestei N. László témavezetésével. A témához kapcsolódóan egy rövid közleményt is publikált 2014-ben:
A farsang szó hallatán szinte mindenkiben az álarcosbálok, táncos mulatságok megkapó hangulata, a jelmezes felvonulások színes kavalkádja elevenedik meg. Már a 15. század óta szólnak feljegyzések álarcviselésről, állatalakoskodásokról. A királyi udvartól a kis falvakig mindenütt farsangoltak Magyarországon; mindmáig ez a lakomák, táncmulatságok, bálok hagyományos évadja:
Ha jó kedvük támadt eleinknek, táncra perdültek. Ha bú és gond nehezedett rájuk, táncot roptak. Ha borittukban muzsikáltatták magukat, a mulatozásnak tánc volt a vége. Táncoltak farsangban és böjtben, keresztelőkor és karácsonykor, menyegzőhíváskor és lakodalomban. S ha valamikor ez országot táncosországnak hítták, úgy ez legjobban a XVII. századra illik. (Takáts Sándor: A régi Magyarország jókedve, Bp., Athenaeum, 1921, 148.)
A „farsangi üdő” említése szinte mindennapos a kora újkori főúri levelezésekben, a farsangi „csengettyűs szánkázások”, bálok, népi játékok hagyományának társadalmi jelentősége évszázadok óta nyilvánvaló. A farsangi kicsapongás, dorbézolás elleni határozott egyházi, illetőleg világi fellépés, a tánc tiltása, ostorozása egyházi beszédekben, zsinati határozatokban vagy éppen városi statútumokban a 16–18. század közismert, bőséges forrásanyaggal adatolt jelensége.
A teljes tanulmány itt olvasható: „Mindeneknek ideje vagyon”: Prédikációk a farsangról – farsang idején a 17–18. században. In: Lelkiség és irodalom: Tanulmányok Szelestei N. László tiszteletére. MTA – PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport. Budapest 2017, 316–322.
