Csikós Gábor, intézetünk tudományos munkatársa, 2025. június 21-én kezdődő kétnapos műhelymunkán vett részt, amelyet a müncheni University of the Bundeswehr szervezett.
A Social Mobility, Meritocracy, and Dictatorship in 20th Century Europe címmel megrendezett programon hét előadás hangzott el, egyenlő súllyal tárgyalva a társadalmi mobilitás lehetőségeit a nemzetiszocialista, illetve a kommunista rendszerekben.
Az előadások közös tanulsága volt, hogy a társadalmi mobilitást sokrétű mechanizmusok befolyásolják: kezdve az eltérő területek (műszaki értelmiség, adminisztráció, szórakoztatóipar) jellegzetességeivel, egészen odáig, hogy mit tekintenek egy adott rendszerben érdemnek. Az érdem maga sem statikus fogalom: a diktatúrák a meglévő értékrendszert módosították. Fontos jellegzetesség továbbá, hogy az állam ígérete létező igényre reagál: a társadalomban, alulról jövő módon, az emberek részéről is megfogalmazódik az a remény, hogy megtörténhet a társadalmi változás – noha sokak számára hamar nyilvánvalóvá vált a politikai lojalitás mint döntő tényező szerepe. A műhely foglalkozott a különböző politikai rendszerek összehasonlításának lehetőségeivel is.
Kép: University of the Bundeswehr/ Facebook
Csikós Gábor Anxiety and Loyalty: The Mental Strain of the New Man in Stalinist Hungary című előadásában azt vizsgálta, hogy a felemelkedő, a kommunista ideálnak megfelelni látszó emberek (sztahanovisták, káderek), illetve a környezetükben élők miként beszélték el mentális betegségeiket, és mennyiben láttak összefüggést a politikai rendszer és saját állapotuk között.
Azt találta, hogy míg a Szabad Európa Rádió Archívumában található, emigráns ápolókkal készült interjúk közvetlen megfelelést feltételeztek, és ezeket az embereket a társadalom által tönkretett emberként mutatták be, addig a lipótmezei kórlapok – részben az egészségügyi kartonok sajátos jellege miatt – sokrétűbb összefüggést érzékeltettek, és inkább a társadalmon kívülre való sodródásukat hangsúlyozták. A lipótmezei betegdokumentációban is megjelenik a „politikai helyzet”, de dominánsabb a társas kapcsolatok gyengülése, a fizikai túlterhelés, illetve a múlt olyan traumái, mint a Holokauszt vagy a második világháborús frontélmények.
