Az osztrák jezsuita rendtartomány története (1563–1773) korábban nem alkotta önálló történeti elemzés tárgyát. Kádár Zsófia egy egyéni posztdoktori projekt keretében 2021 és 2023 között a Bécsi Egyetem Osztrák Történeti Intézetében kutatott (FWF Lise Meitner-projekt, M-3041), ennek legfontosabb eredményeit foglalta össze intézetünkben megtartott előadásában 2023. november 14-én.
Kádár Zsófia előadása. Fotó: Molnár Antal
Mintaévek alapján bemutatta a rendtartomány intézményrendszerének fejlődését, a kollégiumhálózat kiterjedését, ami előbb a provincia nyugati részén, az egykori osztrák örökös tartományokban vett lendületet, majd az 1620-as évektől kezdve a Magyar Királyság Habsburg-fennhatóság alatti területein is folytatódott. A kollégiumok mellett nagylétszámú gimnáziumok is működtek, amelyek a korabeli katolikus középoktatásban kulcsszerepet játszottak. Az osztrák rendtartomány a maga 35 kollégiumával és több, mint összesen 70 rendházával a jezsuita rend 1773. évi, pápai feloszlatásakor az egyik legnagyobb volt Európán belül és a világon egyaránt.
Fotó: Mihalik Béla
Kádár Zsófia az előadás második felében a tipikus jezsuita kollégiumot jellemezte, majd kísérletet tett a rezidencia fogalmának pontosítására. Az osztrák provincia sajátossága volt ugyanis, hogy míg a nyugati, osztrák területeken a rezidenciák jellemzően fontos birtokközpontok voltak, addig a keleti, a Magyar Királyságra eső területeken ehelyett azok a rezidenciák terjedtek el, amelyek ténylegesen önálló intézményekként működtek, saját (kis)gimnáziumuk volt, és akár tekintélyes templom és rendház szolgált székhelyükül.
Az osztrák jezsuita rendtartomány intézményi dinamikája 1773-ig című előadás meghívója itt elérhető.
