2013. november 8-án a szomszédsági osztály vendégeként előadást tartott Maria Crăciun, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem docense, a Colloquia című angolul megjelenő közép-európai történelmi folyóirat főszerkesztője, Stagesets and Props: Material Evidence for Lutheran Liturgical Practice in Early Modern Transylvania címmel. A szomszédsági osztály ugyanis egyik feladatának tartja, hogy a magyar történésztársadalmat megismertesse a bennünket körülvevő országok többségi történészeivel, közülük is azokkal, akik nyitottak a minőségi együttműködésre és akik munkásságukkal, emberi tartásukkal bizonyítják: megértik, hogy e tájak múltjának feltárásában egymásra vagyunk utalva. Az előadás egy reménybeli sorozat első darabjának is tekinthető.
Figyelembe véve a reformáció központi területein élő gondolkodók által ajánlott modellek helyi interpretációit, az előadás a kora újkori Erdély lutheránus liturgiája fejlődésének megismertetését tűzte ki célul, igyekezve az erdélyi reformátusok által átvett modellek mögé tekinteni a templomi szertartások felvázolásakor. A cél a kora újkori erdélyi lutheránus templomok valódi vallási szertartási gyakorlatának megismerése.
Abból a feltevésből kiindulva, hogy a lutheránus liturgia a templom nyilvános terében végrehajtott rituálék sorozata, az előadás a liturgia materiális kereteit vizsgálta, mindama, rituális kontextusként szolgáló tárgyakat, melyeket a vallásgyakorlat változásával a templomban elhelyeztek. A templom területe egyfajta színpadképnek tekinthető, míg a benne elhelyezett 
berendezés, különösen az evangélikus ideák átvételét követően, tulajdonképpen azon díszleteket jelenti, melyek hozzájárultak az új liturgiai dráma hatásához a gyülekezet körében. Az előadás abban különbözött más, a szász közösség vallási történetét feldolgozó munkáktól, hogy a materiális emlékeket (szószékek, oltárok, padsorok, épületátalakítások) helyezte előtérbe annak érdekében, hogy bepillantást nyerhessünk a kora újkori erdélyi vallásgyakorlásba, különösen a lutheránus szertartások fejlődésébe.
