A Vigilia című katolikus folyóirat és a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia vitaestsorozatot indított a Párbeszéd Házában Viták szeretetből az igazságról címmel. Második alkalommal 2023. június 20-án, kedden este Merre tart a történelem? címmel tartottak kerekasztal-beszélgetést Molnár Antal, intézetünk igazgatója részvételével.
Fotó: Párbeszéd Háza
A meghívott vendégek között volt Molnár Antalon kívül még Dúll Andrea környezetpszichológus, egyetemi tanár, valamint Mezei Balázs vallásfilozófus, egyetemi tanár is, az est moderátora pedig Koronkai Zoltán SJ volt. Kérdésére, hogy milyen a történelemhez fűződő kapcsolatuk, Molnár Antal elmondta: egy viszonylag kicsi Fejér megyei faluban, Sárosdon nevelkedett. Számára a múlt mindig biztos menedéket jelentett; nagymamája meséin, történetein nőtt fel. Ötödik osztálytól kezdve egyértelmű volt számára, hogy a történelemmel szeretne foglalkozni. Ennek ellenére bizonyos mértékig kettéválasztja a személyes és a szakmai fejlődést. A történelem nem a családja története volt számára, hanem mindig a felfedezés öröme.
Már általános iskolásként elkezdett könyveket írni; ezeknek az lett a sorsuk, mint az ilyen korban írt próbálkozásoknak általában, de a formálódását elősegítették. Rendszeresen indult pályázatokon is. Az alkotás örömét élte és éli meg mindmáig. A dolog személyes része, hogy mindig az egyház- és a kultúrtörténet érdekelte, a kereszténység története a legkülönbözőbb, legnehezebb szituációkban, a megmaradás lehetőségei, már gyerekkorában is, a szülőfaluja plébániai könyvtárában, majd pannonhalmi gimnazistaként, később az egyetemen is.
Fotó: Párbeszéd Háza
Koronkai Zoltán SJ kérdésére (Merre haladunk, hogyan alakul világunk, különösen a nyugati kultúra, amelynek alkonyáról Spengler óta már sokan írtak, írnak?) Molnár Antal kifejtette: ha csak az elmúlt ezer évet nézzük, akkor azt látjuk, hogy borzasztóan nagy válságok zajlottak – maradjunk csak Európában. Ő a 16–17. századdal foglalkozik, amely a felfedezések mellett a reformáció hódításának az időszaka. Ha beleképzeli magát egy Mátyás uralkodásának a végén született magyar ember életébe, aki meghal az 1500-as évek közepe táján, micsoda nagy kataklizmákon ment át ez a személy! Szilágyi István írta ezt meg fantasztikusan a Hollóidő című regényében; hihetetlen mélységben adja át azt az apokalipszist, amelyet az a generáció megélt. A történész megemlítette a Trianon-generációt, és azokat is, akik átélték Magyarországon az 1940-es, ’50-es éveket, a folyamatos terror időszakát. Olyan kataklizmán ment át a Kárpát-medence, de Nyugat-Európa népessége is az elmúlt évszázadban, amely nem kisebb a mainál, mégis túlélte. A Katolikus Egyház törpe minoritás volt Magyarországon a 16. században, mégis újjászületett, felállt.
Molnár Antal idézett egy kutatásokra alapozott előrejelzést: a szerzetesi rendházak a következő tíz évben világszerte meg fognak feleződni. Vagyis az az Egyház, amelyben mi most élünk, tíz év múlva teljesen másmilyen lesz. Ugyanilyen változás zajlott le a 16. századi Magyarországon is. Ám a történész keresztény hitéből fakadóan is vallja: az európai keresztény kultúra képes egyfajta válaszreakcióra. Ez így volt a középkorban, a török korban, és a 20. században is képes volt válaszolni az egészen elképesztő történelmi üldözésekre, és felállni, újrakezdeni. Ezért a mai kor történelmi kihívásaival szemben is képes lesz erre valamilyen módon. Nem apokaliptikusabb a helyzet ma sem, mint ötszáz évvel ezelőtt, vagy amilyen a 20. században volt. Léteznek birodalmi érdekek, etnikai ellentétek is mindig lesznek. Ám a történelem tanúsága szerint minden válságból volt kilábalás. Ezt vallja a keresztény, pozitív világszemlélet.
