A HUN-REN BTK Történettudományi Intézet Délkelet-Európa története osztályának két munkatársa, Csaplár-Degovics Krisztián és Gál Judit 2025. május 6-án előadást tartott Debrecenben, a Magyar Honvédség Bocskai István 11. Hajdúdandár, valamint a Magyar Honvédség Bornemissza Gergely 2. Felderítő Ezred katonáinak, elsősorban a magyar katonai missziók felkészülésének segítése érdekében.
Az előadásokat a dandár részéről a programot szervező Kázmér László őrnagy vezette fel, aki bemutatta a hallgatóságnak a két előadót és kutatási területüket.
Kázmér László őrnagy. Fotó: Somogyi András főtörzsőrmester
Gál Judit előadását Vallási kérdések a Nyugat-Balkánon címmel tartotta meg, amelyben a térség vallási sokszínűségét mutatta be az ókortól a 2000-es évekig. Az előadás különös hangsúlyt fektetett azokra a területekre, ahol a Magyar Honvédség katonai missziói szolgálatot teljesítenek, és azokra a jelenségekre, amikkel a katonák a mindennapok során találkozhatnak. Az előadás kezdeteként a hallgatóság az ortodox keresztény és a római katolikus rivalizálás hátterével és legfontosabb történelmi mérföldköveivel ismerkedhetett meg. Bemutatásra került, hogy miként oszlott meg a Balkán-félsziget az iszlám érkezése előtt a két nagy keresztény egyház között, milyen jelentősége volt annak az állam és az egyház kapcsolata, valamint az állam felépítése szempontjából akár napjainkra vonatkozóan is, hogy egy országban melyik egyház vált dominánssá. Az előadás kitért a Nyugat-Balkán társadalmát és a nemzetépítést jelentős mértékben formáló ferences missziókra is, bemutatva szerepüket és tevékenységüket az albánok lakta területeken, Szerbiában és Boszniában. Gál Judit ezt követően a kereszténység és a két keresztény egyház oszmán uralom alatti sorsával foglalkozott, bemutatta az autonómiát biztosító millet-rendszert és az Oszmán Birodalom politikáját a keresztényekkel szemben.
Gál Judit előadása. Fotó: Somogyi András főtörzsőrmester
Az előadás ezt követően az iszlám középkori megjelenésére és az iszlamizáció régiónként eltérő sebességére tért ki. A 15-16. századi békés viszonyok után bekövetkezett a 17–18. században lezajlott erőszakos iszlamizáció kapcsán az előadás bemutatta az ennek hátterében álló nemzetközi folyamatokat, különösen a Habsburg-Oszmán háborúkat és a vallási köntösbe bújtatott orosz politikai térnyerést. Az iszlámnak a térségben az évszázadok során egy sajátos európai változata alakult ki, amitől távol álltak a radikális eszmék. Az elmúlt ötven évben azonban új, radikális irányzatok jelentek meg a térségben, mint az ultrakonzervatív szalafisták vagy a militáns takfirizmus képviselői, aminek a hátterében a helyi konfliktusok, a kilátástalanság, a gazdasági nehézségek, valamint a külföldi finanszírozás és befolyásszerzés állt.
Az előadás a kereszténység és az iszlám nyugat-balkáni történetének és jelenségeinek elemzése után bemutatta, hogy a modern nemzetépítésben és az egyes nyugat-balkáni népek nemzeti identitásának kialakításában, az albánok kivételével, milyen meghatározó szerepet kapott a vallás. Kolléganőnk ezt követően kitért a nyugat-balkáni térség két különleges vallási közösségére, a bogumil eretnekekre és a bektasi dervisekre. Az előadás végül egy, a katonák szolgálatteljesítését közvetlenül érintő kérdésre, a szakrális helyek ellen elkövetett erőszakra, ennek a vallás és a nemzetépítés közötti kapcsolatban rejlő hátterére tért ki, valamint bemutatta a modern nemzetállami politika által meg nem értett vallási szinkretizmusok jelenlétét, illetve a politika és az egyház kapcsolatából fakadó, a missziókat is érintő jelenségeket a zarándokhelyek, egyházi intézmények és egyházi ünnepek kapcsán.
Fotó: Somogyi András főtörzsőrmester
Csaplár-Degovics Krisztián előadása az albánok Koszovóhoz fűződő kapcsolatait mutatta be a 19–20. században úgy, hogy a politika és gazdaságtörténet mellett szociológiai, antropológiai és katonai szempontokra is kitért. Kollégánk az előadás bevezetőjében felhívta a figyelmet arra, hogy a „Koszovó” kifejezés 1878 előtt pusztán annak a mezőnek volt az elnevezése, ahol a középkorban két nagy csatát vívtak keresztények az oszmán haderővel. A terület önálló közigazgatási egységgé, vilajetté, csupán 1878-ban vált. Ennek területe azonban nem volt azonos a mai Koszovó állam területével. Utóbbi területi egység 1946-ban jött létre, Koszovó-Metohija Autonóm Körzet néven, Jugoszlávia szerb tagköztársaságán belül. Ez a mintegy 10.000 km² terület idővel, alkotmányjogi változtatások után vált „tartománnyá”, 2008 után pedig független országgá.
Csaplár-Degovics Krisztián előadása.Fotó: Somogyi András főtörzsőrmester
Az előadás kitért a mai napig tartó albán–szerb feszültségre, aminek az okát a Balkán középső régiójában az 1875/1878-ban kibontakozó Keleti Válságra vezette vissza, ami előtt nem volt olyan konfliktus a két nép között, ami visszavonhatatlan történelmi teherként nehezítette volna meg a kapcsolataikat. Az előadás bemutatta, hogy 1878-ban a szerb hadsereg mintegy 50-80.000 főnyi muszlim albán lakosságot űzött el a niši szandzsák területéről, akik a félsziget középső területei felé menekültek és ahol a helyi szerb lakosság egy részének elűzésével kárpótolták elveszett ingó és ingatlan vagyonukat. A máig tartó konfliktusnak ez volt az egyik fontos kezdőpontja. A másik fontos kezdőpontja a két Balkán-háború volt 1912-1913 folyamán, amely máig tartó módon kettévágta az albán etnikai tömböt. Míg az Adria partjánál élő albánok saját nemzetállamot kaptak, Albániát, addig a Šar-Planina hegységtől keletre élő albánok Szerbia fennhatósága alá kerültek.
Az előadás arra is felhívta a figyelmet, hogy az albánok a két világháború közötti Szerb-Horvát-Szlovén, majd 1929 után Jugoszláv Királyságban másodrendű állampolgárok voltak. Az állam közigazgatási diszkriminációval, az anyanyelvi oktatás tiltásával, félkatonai alakulatok erőszakos cselekedeteivel és szerb telepesek betelepítésével próbálta arra kényszeríteni az albán lakosság többségét, hogy kivándoroljanak Törökországba vagy Albániába. A helyi albánok azonban inkább egy elhúzódó gerillaháborúval válaszoltak, amelyet kaçak-felkeléseknek nevezünk (1918–1924). Az albánokkal szembeni politika az 1930-as évek végére zsákutcába jutott. Mivel 1941-ben maga Jugoszlávia is szétesett, a Balkán középső régiója új konstellációba került. Egy olasz–német háttéralkunak köszönhetően Mussolini létrehozta az olasz protektorátusként működő Nagy-Albániát, amely egyesítette az etnikai területek többségét. Az új államban bevezették az albán oktatási nyelvet, telepeseket hoztak Albániából, és félkatonai szervezeteket alakítva terrorizálni kezdték a civil szerb lakosságot. Tito partizánhadserege, majd a második Jugoszlávia megalakulása újabb fordulatot hozott. Bár a szerb és szláv dominanciájú szövetségi állam albánokkal szembeni politikája évtizedekig nem változott, az 1960-as években meginduló liberalizációs és decentralizációs politika lehetővé tette, hogy az albán párttagok magas funkcióhoz jussanak a szövetségi állam szintjén is.
Fotó: Somogyi András főtörzsőrmester
Kollégánk ezt követően azt mutatta be, hogy a nyugatra kiengedett albán vendégmunkások nagy mennyiségű valutát küldtek haza, amelyből a család otthoni tagjai földeket és ingóságokat vásároltak a helyi szerbektől. A javaikat eladó szerb népesség többsége elköltözött az 1974-ben autonóm tartományi rangot kapó területről. Az 1980-as években, Tito halálát és a kedvező nemzetközi klíma elmúlását követően ismét kiéleződtek az etnikai ellentétek, amelyeket 1986 óta egy felemelkedő szerb politikus, Slobodan Milošević is szított. Emberjogi szempontból 1990-ben Koszovó volt Európa legelmaradottabb területe. Mégis, a Daytoni megállapodásig, Koszovó nem próbált meg önállóvá válni. Erre csupán az 1996 és 1999 között elkövetett szerb rémtettek kényszerítették rá az albán lakosságot. Az Egyesült Államok katonai segítségével és az ENSZ BT (1244. határozat) támogatásával a tartomány nemzetközi ellenőrzés alá került, majd 2008-ban kikiáltotta a függetlenségét.
Kázmér László őrnagy. Fotó: Somogyi András főtörzsőrmester
Az előadásokat követően Legoza Bálint ezredes dandárparancsnok nevében, Bartha Richárd alezredes megbízott dandárparancsnok-helyettes köszönte meg az előadásokat, illetve hogy Gál Judit a 2024-ben megjelent Egy ismeretlen ismerős – Szerbia középkori története című kötetéből egy példányt a laktanya könyvtárának ajándékozott. Az előadás az NKFIH-149281 azonosítószámú Mecenatúra pályázat támogatásával valósult meg [„Nyugat-Balkán: egy ismeretlen ismerős a szomszédból”].
Gál Judit
