Nagy Kornél, intézetünk tudományos főmunkatársa 2024. december 3-án tudományos előadást tartott az Eötvös Collegium Történész Műhelyének szervezésében Kereszténység a kora-középkori Kaukázusban: egység és szétesés címmel.
A stúdium során az előadó ismertette a Kaukázus földrajzi és politikai helyzetét a kereszténység felvétele előtti időszakban. Ezt követően részletesen bemutatta a három kaukázusi ország – a kaukázusi Albánia (Ałuank’), Arménia (Örményország) és Georgia (Kartli) – megtérésének történetét a 4. század elején. Kiemelte az 5. század elején megszületett önálló írásbeliség jelentőségét, amelynek köszönhetően mindhárom államban kialakult az önálló irodalom, valamint megszilárdult a kereszténység.
Nagy Kornél előadása. Fotó: EC Történész Műhely
Ezt követően Nagy Kornél az egyetemes egyházon belüli hitvitákra koncentrált, és arra, hogy ezek az 5. században milyen törésvonalakat okoztak. Kitért arra is, hogy ezek a viták milyen hatással voltak a kaukázusi egyházakra. Mint elmodta, kezdetben ezek a hitviták nem eredményeztek komolyabb problémákat; sőt, a három kaukázusi egyház egységnyilatkozatokban fejezte ki rendíthetetlenségét. Az említett törésvonalak csak a 6. század közepére gyűrűztek be a Kaukázus térségébe. E folyamatot több tényező is befolyásolta: a teológiai fogalmak nyelvi értelmezése körüli viták, a Szászánida Irán és a Kelet-Római (Bizánci) Birodalom közötti fegyveres konfliktusok – amelyek gyakran a három kaukázusi állam területén zajlottak –, valamint Konstantinápoly erőszakos törekvése arra, hogy a három egyházat saját egyházába integrálja. Az előadó kiemelte, hogy ezek az események 608-ban szakadáshoz vezettek az örmény és a georgiai egyház között. A georgiai egyház Konstantinápolynak tett hűséget, míg az örmény és a kaukázusi albán egyház – az erősödő uniós törekvések ellenére – mindvégig kitartott a saját hitelvei mellett. Így a kaukázusi kereszténység egysége a 7. század elején megszűnt, és ezt a helyzetet az 651-ben bekövetkező arab hódítás tovább szilárdította.
Az előadás végén Nagy Kornél arról beszélt, hogy a kora középkori kaukázusi kereszténység széthullása milyen hatásokat gyakorolt a késő középkorra és a kora újkorra. Kiemelte, hogy a kaukázusi albán egyház beolvadt az autokefál örmény apostoli egyházba, míg a georgiai (grúz) bizánci rítusú egyház megőrizte önállóságát. Mindazonáltal a rekatolizáció időszakában mind az örmény, mind a georgiai egyháznak erőteljes Róma felől érkező missziós tevékenységgel kellett szembenéznie.
