Előadás, vitaülés

Balogh Róbert, az Ostravai Egyetem posztdoktori kutatója Az „amerikaiak” és a háború utáni viszonyok Magyarországon. Az Egyesült Nemzetek Segélyezési és Újjáépítési Igazgatósága (UNRRA) Magyarországon, 1946‒1947 című előadására 2024. október 22-én került sor intézetünkben.

Az USA-ban gyártott tejporból készült tejnek legendásan rossz íze volt, míg a szögletes szendvicskenyér köznapi neve „svéd kenyér” volt a második világháború utáni élelmiszersegélyek idején, 1946-47-ben. Ezt az Egyesült Nemzetek Szervezete és Magyarország közti kapcsolat történetét kutató csoport 2024. október 22-i bemutató rendezvényén hallhattuk az egyik kortárs résztvevőtől. A tartósított tejtermékek kiemelt háború utáni szerepére utalt a rendezvény meghívójában szereplő, a Fortepan gyűjteményből kölcsönzött fénykép is, amely épp egy tejporos doboz tartalmát elemző, a budapesti Gyáli úti élelmiszervizsgáló laboratóriumban dolgozó laboráns mozdulatait rögzítette.

Erdős André, a Magyar ENSZ Társaság alelnöke, aki több évtizedig dolgozott Magyarországot képviselő diplomataként különböző ENSZ-intézményekben, bevezetőjében azt emelte ki, hogy jelenleg 1945 óta nem tapasztalt súlyú válság és átalakulás zajlik az ENSZ-ben, s ezért nagyon értékes, hogy éppen most dolgozik a kutatóscsoport a szervezet szerepeinek történeti értelmezésén. Ezt követően Kecskés D. Gusztáv mutatta be a kutatócsoport tevékenységét és publikációs terveit.

Balogh Róbert, Kecskés D. Gusztáv és Erdős André

A kutatócsoport nyilvános előadásai nem véletlenül kezdődtek éppen az United Nations Relief and Rehabilitation Administration magyarországi jelenlétének áttekintésével és értelmezésével. Az UNRRA ugyanis az ENSZ formális létrejötte, 1945 október 24-e, előtt két évvel kezdte meg tevékenységét. Feladata a front alól felszabaduló, vagy hátországként működő szövetséges országok lakosságának segélyezése és ezen területek egészségügyi és szociális szervezetének, valamint gazdasági működésének helyreállítása volt. Ezt a szerepét egészen 1948 őszéig töltötte be, ez után a menekültkérdést és az élelmezést is új ENSZ-szervezetek vették át. A menekültügy terén az International Refugee Organization, majd 1950 végén a Menekültügyi Főbiztos Hivatala – az UNHCR. Az élelmezés terén majd csak 1960-tól alakult meg a World Food Programme az ENSZ keretein belül.

Balogh Róbert, Kecskés D. Gusztáv és Erdős André

Balogh Róbert előadásában hangsúlyozta, hogy a segélyezés ilyen módon a hidegháborútól függetlenül is globális történet, s azt is, hogy a Népszövetség keretében éppen a délkelet-európai térségben gyűjtött táplálkozási adatok jelentős mértékben hatottak a második világháború utáni segélyezés rendszerére. Az UNRRA példa arra is, hogy a globális geopolitika és a helyi lépték között érdemi, s nem csak egyirányú kölcsönhatás létezett ezekben az években. Az UNRRA itt dolgozó vezetői, Stanley Laszlo Sommer és Lucy Wilcox Adams, valamint az őket az élelmiszer és anyaghiány mértékéről alapos adatfelvételen alapuló információval ellátó szakértők világos állásfoglalása vezetett ahhoz, hogy Magyarország annak ellenére is egyre szélesebb körű segélyt kapjon, hogy elvileg erre „volt ellenség” minősítése miatt nem lett volna jogosult.

Balogh Róbert 

Az UNRRA magyarországi tevékenységének értelmezése egyfelől azért fontos, mert a szervezet által eredetileg 4 millió USD, majd még 1 millió dollárral kibővített értékben  (mai árfolyamon összesen több mint 80 millió dollár) Magyarországra szállított élelmiszer érdemben tompította az élelmiszerhiány súlyosságát. Másrészt, az UNRRA tevékenységének levéltári lenyomata lehetőséget teremt arra, hogy a szovjetizáción kívül eső korabeli eseményekre és a háború utáni évek pontos kronológiájára is élesebb fény essen.

Az előadás után számos kérdés érkezett a közönség soraiból, amelyek többek között a szóba került két személyiség életrajzára, az UNRRA ENSZ-en belüli jelentőségére, valamint a beszerzések menetére vonatkoztak.

További képek a rendezvényről:

Fotók: Szőts-Rajkó Kinga/HUN-REN BTK