II. Rákóczi Ferenc születésének 350. évfordulójára meghirdetett emlékév alkalmából számos rendezvényre került sor a közelmúltban, amelyeken Tóth Ferenc, kutatóintézetünk tudományos tanácsadója is tartott előadásokat a Rákóczi-korral foglalkozó újabb kutatásainak eredményeiről.
Az első rendezvényre 2026. április 8-án került sor a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem szervezésében. Az emlékkonferencián az előadók elsősorban a kárpátaljai vonatkozású expozékkal emlékeztek meg a nagyságos fejedelem születésének évfordulójáról. Kollégánk előadásában az Ungvár melletti Őrdarmáról elszármazott és később a rodostói emigrációban híressé vált Kőszeghy-család történetéről beszélt. A kezdetben Bercsényi Miklós környezetében felbukkanó Kőszeghyek – közülük való volt Bercsényi harmadik felesége, a Mikes által hőn szeretett Kőszeghy Zsuzsi is – a 18. század folyamán beolvadtak a helyi levantei társadalom elitjébe, és a 19. században több európai ország konzuljaként játszottak fontos szerepet e kis Márvány-tenger partján fekvő kikötővárosban. A család leszármazottai később Franciaországba költöztek. A konferencia programját itt lehet megtekinteni.
A következő tudományos tanácskozásra a Magyar Corvin-Lánc Testület szervezésében került sor 2026. április 21-én. Itt kollégánk előadása II. Rákóczi Ferenc emigrációja első éveinek diplomáciai tevékenységéről szólt. Expozéjában elsősorban a fejedelem Confessio peccatoris (magyarul Vallomások címen ismert) című önéletrajzi munkájában szereplő adatok hitelességét vizsgálta a fennmaradt levéltári források ismeretében. Az előadásból kiderül, hogy a száműzött fejedelem milyen fontos tanácsadói és közvetítői szerepet játszott a francia diplomácia és a Fényességes Porta között. A rendezvényen előadást tartott Fodor Gábor, kutatóintézetünk tudományos munkatársa, a Turkológiai kutatócsoport vezetője is II. Rákóczi Ferenc nyomában Törökországban: a Vallomásoktól a Rákóczi-kultuszig címmel. A tanácskozás programja itt elérhető.
Fotók: Magyar Corvin-Lánc Testület
A jubileumról természetesen megemlékeztek a Magyar Nemzeti Múzeumhoz tartozó vajai Vay Ádám Múzeumban is, ahol már hosszú évtizedek óta tartanak nagy sikerű tanácskozásokat a Rákóczi-korról. Az idei, április 23–24-én tartott konferencián az intézetünket képviselő kollégánk a Rákóczi-emigráció egy eddig ismeretlen tevékenységéről, a Nápolyi Királyság és az Oszmán Birodalom közötti 1730-as és 1740-es években zajló közvetítő szerepről beszélt. Ebből kiderült az újabb források feltárásának köszönhetően, hogy a két állam közötti hivatalos kapcsolatok felvételét már II. Rákóczi Ferenc és fia, Rákóczi József is szorgalmazták, és ágenseik révén elő is segítették az 1740-ben létrejött nápolyi–oszmán kétoldalú szerződés létrejöttét. A konferencia programja itt található.
Ezt követően május 14-én került sor a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Egyetem IX. Tudományos Vitadélutánjára, amelyen kollégánk átfogó előadást tartott II. Rákóczi Ferenc történelmi jelentőségéről az újabb kutatások fényében. A konferencia programját itt lehet elolvasni.
Fotók: GENIUS Jótékonysági Alapítvány
Bár a Rákóczi-korhoz csak közvetett módon kapcsolódott kollégánk következő előadása, mégis számos új, e témával kapcsolatos irodalomtörténeti kutatási eredményt osztott meg 2026. május 21-én Szegeden, Penke Olga professzor asszony emlékére szervezett „A gondolatok terjedésének nyílt és rejtett útjai” című konferencián tartott, „Magyar Voltaire francia földön” című előadásában. Mint ismeretes, Voltaire Candide című munkájában megemlíti a száműzött Rákóczi fejedelmet is. Viszont kevésbé ismert, hogy Voltaire e híres filozófiai regényéből két Rákóczi-emigrációhoz tartozó második generációs katonaíró (François de Tott és Ladislas Valentin Esterhazy) is merített saját műveik alkotása során. A konferencia programja itt tekinthető meg.
A legutóbbi konferencián egy új felfedezést is megosztott kollégánk, amely új információkkal gazdagítja a Rákóczi Emlékiratok (Mémoires) című mű kézirattörténetét. Egy, a bécsi Osztrák Nemzeti Könyvtár kézirattárában nemrég feltárt kéziratról sikerült megállapítania, hogy az nagy valószínűséggel a fejedelem híres művének egyik utolsó fennmaradt tisztázata lehetett, amelyben a mű szövegének végleges tagolása, nyelvezete, központozása és a tulajdonnevek helyesírása eldőlt. A szövegben található számos javítás nagy valószínűséggel a fejedelem kezétől származik, és a mű végleges címét is itt dönthette el a szerző. E kézirattal kapcsolatos kutatásairól Tóth Ferenc május 28-án számolt be Szegeden, a Szeged-Csanádi Egyházmegye Gál Ferenc Egyetem Teológiai Karán lezajlott IX. Scriptorium-konferencián, amelynek programja itt található.
