A nem tudás rétegei és a bizonytalansági hálózat: magyar őstörténet százszázalékos tudományossággal címmel számolt be a Magyar Tudományos Akadémia honlapja Sudár Balázs, intézetünk tudományos főmunkatársa előadásáról a Tudományünnep+-on, amelynek videófelvétele már elérhető az MTA YouTube-csatornáján.
Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás
Sztyeppei legó, tölcséres-szitás modell, kazár informátor, dossziéelv, egy szinte magyar nevek nélküli Árpád-ház, egy ornitológiai-madárszimbolikai rejtély, valamint a nem tudás rétegei és a bizonytalansági hálózat – hívószavak egy a honfoglalás előtti magyarság történetével foglalkozó előadásról, amely napjaink őstörténeti kutatásainak történettudományi bizonyítékaival – és még inkább bizonytalansági faktoraival – új fénytörésben láttat régi kérdéseket.
„Egy ilyen előadás, amelyre most Sudár Balázs kollégám vállalkozik, egyrészt felelősség, másrészt bizonyos fokú bemutatása is azoknak az eredményeknek, amelyek ennek a tudományágnak a sajátjai, és bizonyítása annak, hogy semmiféle boszorkánykonyha nincs a dologban: száz százalék tudományról van szó”
– vezette fel a Tudományünnep+ magyar őstörténetről szóló előadását Mende Balázs, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézetének igazgatóhelyettese.
Sudár Balázs és Mende Balázs. Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás
„Kevés olyan terület van a magyar történelemben, ami ekkora érdeklődésre tartana számot”
– erősítette meg az előadását felvezető szavakat Sudár Balázs történész, turkológus.
Vajon miért emocionális és személyes kérdés őstörténetünk? Hogyan van jelen a magyar őstörténet a mában, akár mindennapi használati tárgyaink szintjén? Honnan ered különös vonzalmunk a kezdetekhez? Ezekkel a kérdésekkel közelített az előadó a felé a mintegy 2300 éves szakadék felé, amely 3500 éves nyelvi önállóságunk és 1200 éves ismert történelmünk között húzódik. Mi történt, mi lehetett e kettő közötti időszakban a magyarokkal? Hogyan tudjuk hitelesen megismerni a történeti forrásaink előtti – vagyis a 9. század előtti – múltunkat? Milyen őstörténeti forrásaink vannak, és miért kell újraolvasnunk őstörténeti forrásszövegeinket? S vajon milyen „veszteségekkel” és milyen „nyereségekkel” jár ez az újraolvasás?
Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre keresi a válaszokat a magyar őstörténet-tudomány, ám ebben az esetben a hangsúly – a tudomány százszázalékos jelenléte esetén is, sőt ekkor talán még inkább – a kérdéseken és nem a válaszokon van:
„Itt látszik, hogy hát nem tudunk semmit, valójában nincsenek végeredmények, nincsenek fix pontok, de a különböző eredmények különböző lehetőségeket felmutatnak, különböző dolgokat pedig inkább kizárnak”
– hangsúlyozta Sudár Balázs.
Sudár Balázs. Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás
A kutató elmondta, hogy őstörténészként kiemelten fontos feladat annak a realitásnak az alázatos elfogadása, hogy
„a pontos történést nem tudjuk megmondani, de ki tudjuk zárni azt, ami biztosan nem történhetett meg”.
A teljes beszámoló az MTA honlapján itt olvasható.
A rendezvényről készült képgaléria itt látható.
Az előadásról készült videó itt látható az MTA YouTube-csatornáján:
