A HUN-REN BTK Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz Osztálya „Hagyományőrzés és önbecsülés” – Száz éve született Tarnai Andor címmel rendezte meg idei éves konferenciáját 2025. május 28–31. között Veszprémben.
A rendezvényen előadást tartottak intézetünk munkatársai – egyben a Bél Mátyás Neolatin Műhely tagjai –, Tóth Gergely tudományos főmunkatárs és Benei Bernadett tudományos segédmunkatárs is.
Tóth Gergely május 28-án Anyanyelv és „közös nyelv”: Bél Mátyás és Hungarus kortásai saját származásukról és identitásaikról című előadásában azt az időszakot mutatta be, amikor az úgynevezett Hungarus-értelmiség egyre inkább saját nemzetisége történelme és nyelve felé fordult, de közben még nem távolodott el a magyar nyelvtől. A szlovák diákok nagy többsége, amint az iskolai anyakönyvekben gyakran olvasható, „elment a magyarokhoz” nyelvet tanulni, hogy aztán később magyar iskolákban vagy gyülekezetben is tudjon szolgálni. A Hungarus-értelmiség ekkor még természetesnek vette, hogy ismerje az „ország nyelvét”, azonban identitásukat egyéb tényezők, úgymint a felekezeti szempontok is formálták. A túlnyomórészt evangélikus, igen sokszor egyházi állásban lévő Hungarus-elitet különösen sújtották a protestáns egyházak elleni állami intézkedések a korszakban, melyek rövid távon a Hungarus-értelmiséget megalkuvásra késztethették, de hosszú távon inkább elidegenítették őket a Hungarus-eszmétől.
Benei Bernadett május 29-én „Iam etiam Iovem inter Slavos retulerit”. Timon Sámuel a magyarországi szlávok őstörténetéről és a szlovák-magyar viszonyról címmel tartott előadást. Ahogyan arra Tarnai Andor is rámutatott, a 17–18. században a honi értelmiség nem magyar ajkú tagjai, elsősorban a német és szlovák szerzők elkezdték kidolgozni saját etnikumuk őstörténetét, és igyekeztek kimutatni annak ősiségét a többi nemzetiséghez képest. Ennek következtében elkezdtek szaporodni az egymást bíráló nyilatkozatok és a távolodó őstörténeti narratívák a historikusok munkáiban. A jeles jezsuita történész, Timon Sámuel Imago antique Hungariae című munkájában tett megállapításaival bekapcsolódott ezekbe a polémiákba. Művében megjelent a Kárpát-medencét régebb óta lakó, ám a magyarokat is istápoló, velük békében élő szláv őslakosságot hangsúlyozó, ún. befogadás-elmélet. A tudós jezsuita történetírásában emellett megjelent az erős szláv-szlovák tudatosság is, mely a szláv jövevényszavak, szláv történelmi személyek említésében is tetten érhető.
A konferencia teljes programja letölthető.
Tóth Gergely emellett Szorgos földművesek saját szokásokkal: a horvátok jellemzése Bél Mátyás Notitiájában címmel előadást tartott „A magyarországi horvátság 18. századi történetére vonatkozó források“ elnevezésű kerekasztal beszélgetésen, amelyet 2025. június 12-én Pécsett rendezett meg az Országos Horvát Önkormányzat. Előadásában rámutatott, hogy művében Bél Mátyás többször is megemlékezett a dunántúli és Pozsony vármegyei horvátok történetéről, nyelvéről és szokásairól. Adatai részben személyes élményekből táplálkoznak, részben pedig az őt információkkal ellátó ismerőseitől, munkatársaitól. Műve horvátokról szóló részeiben ennek megfelelően egyedi és hitelesnek tűnő állítások, de sztereotípiák is felbukkannak.
A rendezvényen előadást tartott még intézetünk tudományos főmunkatársa, Demeter Gábor is A horvátság társadalmi-gazdasági és demográfiai jellemzői a 18. századi országos összeírások alapján (1728, 1780, 1828.) címmel.
