Ács Pál ny. tudományos tanácsadó, az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet intézeti szeniora több nyilvános előadást tartott az elmúlt hetekben a Mohács-emlékévhez kapcsolóan, illetve a reneszánsz művészetszemléletéről..
„Ne írjon énnekem deákul, hanem magyarul”: A magyar nyelvű levelezés fellendülése Mohács után című előadására 2026. április 15-én, az ELTE BTK Régi Magyar Irodalom Tanszékének MERCURIALES sorozatában került sor.
A nyelvtudomány, az irodalomtudomány és a történettudomány egybehangzó megállapításai szerint a magyar nyelvű levelezés a 16. század harmadik évtizedétől kezdett fellendülni. Ezt a tézist már egy évszázaddal ezelőtt Takáts Sándor történész és levéltárkutató meghirdette. Takáts hipotézise szerint Batthyány (I.) Ferenc horvát bán, a mohácsi csata hőse volt az, aki a magyar nyelvű levelezést elterjesztette. Az előadás ezt az elgondolást tette mérlegre a modern forráskutatások figyelembevételével.
A konferencia részletes programja itt olvasható.
Ács Pál előadása. Fotó: Székely Júlia
2026. május 6-án a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Doktori Iskolájában, A reneszánsz feltalálása című kamarakonferencián tartott előadást Anakronikus reneszánsz címmel.
A közelmúlt népszerű reneszánszértelmezései közé tartozik az anakronikus reneszánsz amerikai művészettörténészek által megfogalmazott teóriája. Eszerint a reneszánsz különböző idősíkok egymásra vetüléseként is felfogható. Ily módon az ideálisnak képzelt antikvitás mint múlt, az ennek újjászületéseként megélt jelen, és egy aranykori végállapotként elképzelt jövő képsorai egymás jelképeivé válhattak. Ebben a rendszerben fontos szerepet kaptak a különféle másolatok és a hamisítványok, egyszersmind nagy hangsúly került a műalkotások egyediségére, egyénítettségére is. A megismételhető és a megismételhetetlen kreatív ellentétéből fakadt a reneszánsz anakronikus művészetszemlélete. Az előadás ennek működését magyar példákkal is illusztrálta.
