New York-i kutatóútja során Fedeles-Czeferner Dóra, intézetünk tudományos segédmunkatársa Schwimmer Rózsa (1877–1948) feminista aktivista, újságíró közel hatszázdoboznyi hagyatékát tekintette át. A New York Public Libraryben őrzött anyag egészével kapcsolatos első benyomásait a BTK Ismerettárában fogalmazta meg.
Schwimmer Rózsa portréja (1927). Forrás: Wikipédia
Schwimmer Rózsáról viszonylag kevés portré maradt az utókorra, a fent látható fotó részben ezért is számít különlegesnek. A kép 1927-ben, Schwimmer ötvenedik születésnapja alkalmából készült, New York-i lakásának íróasztalánál. Egy gondterhelt, súlyos problémákkal küzdő nő néz vissza ránk, akinek tekintetéből az elszántság mellett a bizonytalanság is tisztán kivehető. Mindez érthető, hiszen édesanyja haláltusája mellett épp ekkor kellett megküzdenie legközelebbi munkatársa és bizalmas barátja, Glücklich Vilma elvesztésével. Sőt súlyos egzisztenciális problémák is nehezítették az életét: egyre inkább csökkent az esélye arra, hogy valaha amerikai állampolgárságot kaphat.
A portréra pillantva még egy dolog feltűnhet, mégpedig a Schwimmer mögötti polcokon sorakozó, gondosan becsomagolt iratok. Titkársága segítségével ekkor már hosszú ideje archiválta levelezését és jegyzeteit, amelyeket a Central Park melletti stúdiólakásában tárolt.
Az 1930-as évek végére már szinte a teljes lakást elárasztó iratrengeteg hosszas tárgyalások után végül 1940 augusztusában került a New York-i közkönyvtárba, amelynek igazgatója „szívből egyetértett” Schwimmer azon koncepciójával, mely szerint a „nemzetközi jelentőségű anyagot egyben tartva” a kutatók rendelkezésére kell bocsátani. A hagyaték ezt követően tovább bővült Schwimmer 1948-ban bekövetkezett haláláig, a 2020-as évekig pedig már többször rendezték újra.
New York Public Library Stephen A. Schwarzman Building, Rose Main Reading Room. Fotó: Fedeles-Czeferner Dóra
A New York Public Library közel hatszázdoboznyi Schwimmer-hagyatékának áttekintése után jelen írásban az anyag egészével kapcsolatos első benyomásaimat fogalmazom meg. Korábban már rámutattam arra, hogy a 20. századi magyarországi, illetve nemzetközi nő- és békemozgalom feldolgozása lehetetlen az itt őrzött források nélkül. A szervezkedéssel kapcsolatos információk mellett kirajzolódnak a levelezésből azon erőfeszítések, amelyeket Schwimmer az 1930-as évektől tett a korszakban innovatív módon a nemzetközileg ismert nőmozgalmi aktivisták hagyatékának összegyűjtésére, majd ezek egy vagy több közös archívumban történő elhelyezésére. Erőfeszítéseit végül nem koronázta siker, viszont a következő évtizedben életre hívott, és napjainkban is működő, hasonló profilú gyűjtemények létrehozását mindenféleképpen inspirálta.
