A Trianon után: gondoljuk újra a Horthy-kort! videósorozatban megjelent Koloh Gábor, kutatóintézetünk tudományos munkatársa Jóléti fejlődés és szociálpolitika című előadása.
A későmodernitás fogalmától elválaszthatatlan az állami szerepvállalás növekedése. A huszadik században szinte mindenütt, de különösen Európában, elterjedt az a társadalmi elvárás, amely szerint a kormányoknak nemcsak a külső fenyegetésektől való védelem és esetleg a gazdasági fejlődés elősegítése a feladata, hanem a létbiztonság és egyes alapvető szociális jogok legalább részleges biztosítása is politikai kötelezettség, egyben pedig fontos, össztársadalmi jelentőségű kérdés. Különösen az első világháború után, a hazatérő veteránok tömegei, az özvegyek és az árvák, valamint a hadirokkantak megnövekedett száma miatt, minden országban felmerült: hogyan biztosítható a társadalom sérülékenyebb rétegeinek védelme politikai eszközökkel. Ez a gondolat, valamint a nemzet egészségének erősítésére irányuló 19. századi elképzelés nagyban hozzájárult a modern európai szociálpolitikák létrejöttéhez. Magyarországon hasonló nyomások hatottak a közgondolkodásra és a döntéshozókra egyaránt. A húszas években még a háború utáni válság kérdései domináltak, majd a harmincas években egyre inkább előtérbe került az új, radikális nacionalizmussal és a népi mozgalommal egyaránt összeforrott szociálpolitikai gondolkodás, s a hangsúly a népegészségügyre és a népszaporulatra helyeződött át – akár rendszerhű, akár ellenzéki hangsúlyokkal. Mindezek eredményeként a két világháború közötti időszakban Magyarországon is kialakultak a szociálpolitika alapvető pillérei, bár Nyugat-Európa fejlettebb társadalmaihoz képest értelemszerűen megkésve, és esetenként kevésbé robosztus formában.
Koloh Gábor sok éve kutatja a magyar társadalomfejlődés és szociálpolitika párhuzamos történeteit. Úttörő munkáiban világított rá a magyar társadalom alsóbb rétegeiben a korban zajló mélyreható változásokra, de az állami gondoskodás rendszereinek vizsgálata is évek óta foglalkoztatja. Előadásában egy, a korszellemet érzékelő és ahhoz igazodni próbáló, eközben politikailag jobbra tolódó és radikalizálódó politikai vezető réteg útkeresése mutatkozik meg, amely éppúgy érezte a modernizációs kényszereket és igyekezett haladni a korral, mint a korszak demokratikus vagy éppen totalitárius országai, amelyek maguk is különböző szociálpolitikai modellekkel kísérleteztek az időszak során.
