A pszichiátria intézményesülésének kezdetei Magyarországon 1830 és 1868 között: színterek, gyakorlatok és aktorok címmel tartott előadást Kovács Janka, intézetünk posztdoktor kutatója 2023. június 6-án. Az előadás összefoglalója már olvasható a BTK Ismerettárában.
A magyarországi pszichológia- és pszichiátriatörténeti kutatások elsősorban az első állami intézmény, a lipótmezei Magyar Királyi Országos Tébolyda 1868-as megnyitását követő időszakra koncentrálnak, az intézményesítést megelőző fázis a legtöbb esetben kívül esik a történészek látókörén. Pedig az 1830 és az 1868 közötti korszak volt az, amikor a tébolydakérdés – részben a Nyugat-Európában és a Habsburg Monarchiában alapított intézetek és a kapcsolódó elmeügyi reformok nyomán – a magyarországi szakmai-politikai-társadalmi diskurzusok kereszttüzébe került, és megkezdődött a felkészülés egy önálló, magyarországi betegeket ellátó tébolyda létrehozására.
A lipótmezei tébolyda látképe. Vasárnapi Ujság, 1869. június 13., 325. oldal
Miért volt fontos egy önálló magyarországi tébolyda megalapítása? Kik és milyen módon vettek részt a diskurzusban, majd az intézményesítés folyamatában? Milyen tényezők akadályozták ezt a folyamatot? Hogyan alakult a magyarországi lélektudományos diskurzus az 1830-as éveket követően? Milyen főbb forráscsoportok segítségével vizsgálható a pszichiátria professzionalizációjának kezdeti korszaka? Ezekre a főbb kérdésekre kereste Kovács Janka a választ az előadásban, amely az NKFI által támogatott, hároméves (2022–2025) posztdoktori kutatásai egyes fázisait mutatta be. A projekt főbb kérdésfelvetései sok szempontból építenek a lélektudomány diszciplinarizálódását és a legkorábbi intézményesítési kísérleteket 1750 és 1830 között vizsgáló doktori kutatásaira.
A teljes cikk itt olvasható a BTK Ismerettárában.
