“Trans-systemic mobility, travel reports and knowledge acquisition in Cold War Hungary in the 1960s and 1970s” címmel jelent meg László Szabolcsnak, intézetünk tudományos munkatársának tanulmánya a European Review of History: Revue européenne d'histoire folyóiratban.
A tanulmány a hidegháborús korszakra fókuszálva azt vizsgálja, hogy az államszocialista Magyarország kulturális és tudományos elitjének milyen lehetőségei voltak a „vasfüggönyön” túli utazásokra. Az 1960-as évekkel kezdődően a Kádár-rendszer fokozatosan nyitottabbá vált, és az ország vezetősége egyre több gazdasági és kulturális megállapodást írt alá kapitalista országokkal. Ebből kiindulva, a tanulmány azt vizsgálja, milyen ösztöndíjprogramokban vagy nemzetközi együttműködésekben vehettek részt magyar tudósok és művészek; mi volt a kiutazást megelőző szelekciónak, engedélyezésnek és az „eligazításnak” a mechanizmusa; miként figyelmeztették a kiutazókat a nyugati hatalmak „fellazítási politikájának” a veszedelmére; illetve milyen formális és informális elvárások kapcsolódtak egy-egy nyugati kiküldetéshez.
![]() |
![]() |
Két filmkocka „A fellazítási politika” című diafilmből, amelyet a Magyar Diafilmgyártó Vállalat készített 1967-ben a Magyar Néphadsereg Központi Klubja megbízásából.
Forrás: dia.osaarchivum.org
Az elemzésben kiemelt szerepet kapnak azok az útijelentések, amelyeket a hazatérő utazók különböző hazai intézményeknek és kormányszerveknek kellett kötelezően leadniuk. A tanulmány azt igyekszik megmutatni, hogy – a műfaj hivatalos jellege ellenére – ezek a szövegek korántsem voltak száraz leírások, hanem sokszor olvasmányosan, részletesen és egyedi szemszögből mutatták be a külföldön tapasztaltak szakmai és személyes dimenzióit. Az utazó elitek később rendszeresen felhasználták a beszámolóikat útikönyvek vagy más jellegű írásaik elkészítésére, megfigyeléseiket és véleményüket eljuttatva a nagyközönséghez (lásd például Szőnyi Erzsébet zenepedagógus vagy Szász Imre prózaíró útikönyveit).
![]() |
![]() |
Forrás: parlando.hu
![]() |
![]() |
Forrás: wikipedia.org
Ennek következtében a tanulmány a beszámolók funkciójának kettősségét hangsúlyozza. Egyrészt a korszakban leadott, több ezer hasonló útijelentés révén az államapparátus részletes és naprakész ismereteket szerzett nyugati államokról. Másrészt a jelentésekben a Nyugatról megfogalmazott, egyre inkább pozitív leírások és ajánlások nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a korszak utazási lehetőségei a továbbiakban is elérhetőek maradjanak, vagy akár ki is szélesedjenek a magyar tudósok és művészek számára.