A Bél Mátyás Neolatin Műhely tagjai – Tóth Gergely, Benei Bernadett, Jarmalov Rezső, Kis Iván és Gőzsy Zoltán – 2025. november 13–15. között ismét részt vettek a kétévente Szegeden megrendezett neolatin konferencián.
Az idei, sorrendben a VII. szimpózium témájául az Egyházak és a neolatin irodalom kapcsolatát választották a szervezők, amely rekordszámú előadót vonzott: az eseményen 47 referátum hangzott el. A Műhely tagjai ezúttal is olyan témákról tartottak előadást, amelyek megfelelnek a kutatócsoport fő célkitűzésének, vagyis a 17–18. századi magyarországi neolatin irodalom feltárásának.
A Bél Mátyás Neolatin Műhely tagjai a VII. Neolatin Konferencián. Kis Iván, Tóth Gergely, Benei Bernadett, Gőzsy Zoltán és Jarmalov Rezső. Fotó: Békés Enikő
Tóth Gergely Az ország lelke: Bahil Mátyás eperjesi evangélikus lelkész 1747. emlékirata saját sorsáról és egyháza ‘keserves ábrázatáról’ címmel tartott előadást. Bahil Mátyás (1706–1761) eperjesi evangélikus lelkész emigrációban intézett haragos vádiratot a magyar katolikus klérus, valamint a protestánsellenes törvények, rendeletek és eljárások ellen (Tristissima ecclesiarum Hungariae protestantium facies, 1747). Az előadó kifejtette, hogy Bahil a saját üldöztetésének, fogságba vetésének és menekülésének elbeszélése után ráirányítja olvasója figyelmét a honi evangélikus egyház sérelmeire, miközben a korabeli magyarországi evangélikus társadalom önképe és csoporttudata is kirajzolódik munkájában. Tóth Gergely elemezte és megvizsgálta a szerző stílusát, retorikai eszköztárát és érvrendszerét, továbbá kitért arra is, hogy a mű hogyan illeszkedik bele a korszak politikai és egyházi irodalmába, illetve a szerző életművébe.
Benei Bernadett Csepellényi György (1620 k.–1674) mártíromsága a 17–18. századi egyházi irodalomban és történetírásban címmel tartott előadást. A pálos szerzetes vértanúságáról a korabeli levelek, feljegyzések mellett számos pálos (pl. Landor László, Nicolaus Benger, Pongrácz Ignác) és jezsuita szerző (pl. Corneli János, Kazy Ferenc, Katona István) számolt be. Előadásában Benei Bernadett a történeti és az egyházi irodalom körébe tartozó munkák ismertetése mellett a mártíromság történetének hagyományozódását is megvizsgálta. Rámutatott arra, hogy Landor László „Ovis in medio luporum” című, 1691-ben megjelent műve – mely a kultuszirodalom legfontosabb darabjának számít – a 18. századi rendtörténeti munkák fő forrásává vált.
Jarmalov Rezső Egy 17. század végi coccejánus vitairat – Otrokocsi Fóris Ferenc elfeledett Sententia Media ac Pacificatoria című dolgozata címet viselő előadásában Otrokocsi Fóris álláspontját igyekezett bemutatni a coccejanusok által indított vitában, amelynek fő kérdése az volt, hogy az Ószövetségben szereplő bűnösök bűnei vajon megbocsátást nyernek-e. Az 1690-ben publikált értekezés kontextusba helyezése, valamint a magyarországi coccejanizmus rövid bemutatása mellett Jarmalov ismertette és értelmezte a konverziójához vezető úton már elinduló Otrokocsi Fóris álláspontját a kérdésben.
Fotók: Szász Keve
Kis Iván Kaprinai István, az eruditus történész – A jezsuita historikus világi és egyházi történetírása, valamint a történeti segédtudományokban elért eredményei címmel tartott előadást. Kaprinai a magyar történelem forrásainak összegyűjtésére, feldolgozására és közzétételére törekvő jezsuita iskola képviselői közé tartozott; az Egyetemi Könyvtárban őrzött kézirataiból kiderül, hogy érdeklődése a numizmatika, az archontológia, a genealógia és a heraldika területére is kiterjedt, sőt, biográfiai, jogi és etimológiai témákban is gyűjtött adatokat. Kis Iván a szerző kéziratos hagyatékának vizsgálata alapján bemutatta, hogy Kaprinai István sikerrel megfelelt a korszak jezsuita tudósaitól elvárt eruditus történetírásnak.
Gőzsy Zoltán A Klimo György pécsi püspökhöz 1777-ben írt versek egyháztörténeti vonatkozásai című előadásában hat költeményt elemzett, amelyek közül hármat a pécsi gimnázium oktatói, három gyászverset pedig Agyich István, Faicser Ferenc és Kőszeghy László írtak a püspökhöz. Pécsett a 18. század utolsó harmadára egy pezsgő, magas színvonalú, sajátos identitással rendelkező papi közeg formálódott. Az előadó azt mutatta be, hogy ezek a versek miként jelenítik meg a püspök által kialakított szemléletmódot, valamint megvizsgálta azt a szellemi és intézményi környezetet, amelyben a költemények születtek; egyben arra is rávilágított, hogy a költemények miként váltak a nevelési eszmény és a szellemi építkezés irodalmi lenyomatává.
A konferencia programja és az előadások összefoglalói letölthetők.
