Ha egy érdeklődő nyugati vagy közép-európai közönség tagjaitól rákérdezünk, hogy mi jut eszükbe, amikor egy bizánci ikont tesznek eléjük, legtöbbször a "szentkép" szón túl további válaszokkal nem szolgálnak. Amennyiben az ikon üzenetéről vagy tartalmáról hangzik el a kérdés, még szűkszavúbbak a válaszadók. Ezért gondolta fontosnak Intézetünk tudományos munkatársa, Bara Péter, hogy aktuális kutatásának részeként a bizánci ikontisztelet témájában adjon elő Velencében, a 24. Bizantinológiai Világkongresszuson 2022. augusztus 22. és 27. között és Szegeden, a Kutatók éjszakáján 2022. szeptember 30-án. Mindkét helyszínen különböző közönség hallhatott egy furcsa 11. századi ikonteológiáról.
Az előadások "főhőse" Leó, Chalkédón püspöke volt. Az egyházfi I. Alexios Komnénos császárral került konfliktusba, mivel a császár egyházi és szerzetesi kincstárak tárgyait, templomi tárgyakat és ikonokat olvasztatott be, hogy nemesfémtartalmukból pénzt veressen. Az uralkodó igen szorult helyzetben volt: a szicíliai normannok, a szeldzsuk törökök, sőt a besenyők is rátámadtak, ami többfrontos háborút eredményezett.
Egy 6. századi világi törvény lehetővé tette, hogy keresztény hadifoglyok kiváltására szent tárgyakat romboljanak le. A császár élt a lehetőséggel, ami - érthető módon - heves egyházi ellenállást eredményezett. A klerikusok ellenállását Leó vezette, aki sajátos ikonteóriát fejtett ki. Jól ismerte a bizánci ikonokról szóló tanítást, magát az igaz hit (ortodoxia) védőjének tekintette, mégis olyan végkövetkeztetésekre jutott, amelyek homlokegyenest ellenkeztek az ikonokról elfogadott hagyományos nézetekkel. Bara Péter előadásaiban azt mutatta be, Leó hogyan használta fel a 8. századi konstantinápolyi szerzetes, Theodóros Studités ikonokról vallott nézeteit. Az eddigi kutatás feltételezte a szerzetes Leóra gyakorolt hatását, azonban ezt munkatársunknak sikerült szövegszerűen kimutatni egy madridi kézirat eddig ismeretlen részlete segítségével. A püspök átvette Theodóros tanítását, de úgy módosította, hogy minden egyes ikonban isteni jelenlétet feltételezett. Ezt az álláspontot a kortársak elvetették. Idővel a püspök is visszavonta nézeteit, és kibékült a vita során szerzett ellenfeleivel.
