Jelentős sikere volt az 1964. évi szentszéki–magyar részleges megállapodás 50. évfordulója alkalmából a Római Magyar Akadémián rendezett nemzetközi konferenciának. A Szentszék Közép-Kelet-Európa államai felé irányuló politikáját elemző tanácskozás, amelyet Dominique Mamberti érsek, a Vatikáni Államtitkárság államközi kapcsolatokért felelős titkára – a Vatikán „külügyminisztere” – nyitott meg, három nagyobb témát járt körül annak érdekében, hogy jobban megértsük az úgynevezett vatikáni „Ostpolitik” folyamatát.
A Római Magyar Akadémia által, a Pápai Magyar Egyházi Intézettel, a Római Európai Egyetemmel, valamint a pozsonyi Comenius Egyetem Teológiai Karával együttműködésben szervezett, Pastoral Responsibility and/or Evangelical Witness. The Vatican ”Ostpolitik” during Pius XII, John XXIII and Paul VI: Historiographical Staus quo and New Perspectives című konferencia mindenekelőtt a téma forrásainak szentelt figyelmet. Az Egyesült Államok levéltáraiban őrzött diplomáciai forrásokat (Somorjai Ádám – Vatikáni Államtitkárság), a Szovjetunió pártállami szerveinek dokumentumait (Nadehzda Belyakova – Orosz Tudományos Akadémia, Moszkva), a csehszlovák állambiztonsági szervek iratait (Pavol Jakubčin – Nemzeti Emlékezet Intézete, Pozsony), az osztrák külügyminisztérium dokumentumait (Thomas Gronier – Sorbonne-CNRS, Paris), valamint Julians Vaivods lett főpap naplóját (Inese Runce – Lettországi Egyetem, Riga) elemző előadások ismételten rámutattak, mekkora szükség van a különböző forrástípusok együttes vizsgálatára ahhoz, hogy meghaladjuk a vatikáni keleti politikával foglalkozó szakirodalomra jellemző sajátos kettősséget. Azt tudniillik, hogy míg az „Ostpolitik” pasztorális jellegét hangsúlyozó, elsősorban diplomáciai jellegű forrásokra támaszkodó, és a keleti politikát a világpolitika dimenziójában pozitívan értékelő „nyugati” történetírás, illetve a pártállam dokumentumait és a „hallgató Egyház” tagjainak visszaemlékezéseit felhasználó, helyi aspektusokra figyelő, és a keleti politika hiányosságait és korlátait hangsúlyozó, a dialógus eredményeit kritikával szemlélő közép-európai kutatások eredményei találkozzanak, és kölcsönösen árnyalják eddigi ismereteinket.
A konferencia vizsgálta továbbá, hogy a Szentszék, illetve a szovjet blokk részéről folytatott politika miben tekinthető újnak és miben volt a korábbi gyakorlat folytatója. Ebben az összefüggésben fontos új szempontokat kínált Hatos Pálnak (Balassi Intézet, Budapest) a vatikáni keleti politika kulturális-társadalmi kontextusát elemző előadása, amely hangsúlyozta: a vatikáni keleti politikát akkor érthetjük meg igazán, ha nem pusztán diplomácia-, vagy egyháztörténeti eseménysorként tekintünk rá, hanem a korabeli nyugat-európai kulturális-szellemi folyamatok eredményeként. Roberto Morozzo Della Rocca (Roma Tre Egyetem) a szentszéki keleti politika egyik kulcsfigurájának, Agostino Casarolinak tevékenységén keresztül a vatikáni politikában észlelhető, évszázados hagyományokra épülő alapvető kontinuitást hangsúlyozta; Adriano Roccucci (Roma Tre Egyetem) Moszkva „Ostpolitikhoz” való viszonyát elemezve pedig arra mutatott rá, hogy a Szovjetunió nemzetközi politikai érdekeinek összefüggésében a moszkvai vezetésben az ötvenes évek derekától folyamatosan jelen volt a Szentszékkel való kapcsolatkeresést szorgalmazó irányzat.
A konferencia egyik legfőbb eredménye az volt, hogy sikerült rámutatni: az „Ostpolitik” kutatása és megértése terén akkor lehet előbbre lépni, ha a továbbiakban fokozottabban érvényesül az egyes országokban lezajló folyamatokat összehasonlító szemlélet. A csehszlovák és magyar kormányokkal folytatott szentszéki tárgyalásokat elemezve Fejérdy András (Római Magyar Akadémia, MTA BTK TTI) arra hívta fel a figyelmet, hogy a tárgyalások napirendjén szereplő témák, illetve az egyeztetések során elért konkrét eredmények között meglepő hasonlóság mutatható ki a két ország esetében, függetlenül attól, hogy a tárgyalások eredményeként született-e írásos megállapodás. Emilia Hrabovec (Comenius Egyetem, Pozsony) Csehszlovákián belüli nemzeti jellegű törésvonalakat, Marko Troglić (Spliti Egyetem) és Massimiliano Valente (Európai Egyetem, Róma) a jugoszláviai főpapok tárgyalásokkal kapcsolatos reakcióit, Roland Cerny-Werner (Salzburgi Egyetem) Casaroli 1975. évi kelet-berlini tárgyalásait, valamint Krzysztof Strzałka (Jagelló Egyetem, Krakkó) lengyelországi tárgyalásokat elemző előadásai további olyan területekre mutattak rá, amelyek kiváló terepet kínálnak az egyes országok közötti összehasonlító elemzésre.
A tudományos ülés zárszavában a konferencia szervezőbizottságának tagjai (Fejérdy András, Emilia Hrabovec, Massimiliano Valente) a szélesebb forrásbázisra támaszkodó, összehasonlító szempontú elemzések fontosságán túl további kutatandó témákra is felhívták a figyelmet, mint például nemzetközi enyhülési folyamat keleti politikára gyakorolt közvetett és közvetlen hatásának, vagy éppen az „Ostpolitikot” támogató, illetve elutasító álláspontok hátterében meghúzódó teológiai gondolkodásmódnak és különböző ekkleziológiáknak vizsgálatára. Az angol nyelvű konferenciakötet a tervek szerint 2015 nyarára jelenik meg a Római Magyar Akadémia sorozatában a patinás Viella-kiadó gondozásában.
