2026. június 4–5-én a Pannonhalmi Főapátságban megrendezett „Placid 110” egyháztörténeti konferencián előadást tartott Fejérdy András, kutatóintézetünk tudományos főmunkatársa, igazgatóhelyettese is.
A tanácskozást a Pannonhalmi Főapátság, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és a Commission Internationale d’Histoire et d’Études du Christianisme (CIHEC) Magyar Nemzeti Bizottsága szervezte Olofsson Placid bencés szerzetes születésének 110., letartóztatásának 80. és halálának 10. évfordulója alkalmából.
Fejérdy András A Szentszék és Magyarország 1945–1948 között: percepciók, stratégiák és mozgástér a kommunista hatalomátvétel árnyékában című előadásának célja az volt, hogy egyháztörténeti kontextusba helyezze a Gulagot megjárt magyar szerzetes, Olofsson Placid életének meghatározó szakaszát, különös tekintettel az 1945 és 1948 közötti időszakra. Vizsgálatának középpontjában az állt, miként értékelte a Szentszék a második világháborút követő magyarországi egyházpolitikai folyamatokat, illetve milyen eszközökkel követte és próbálta befolyásolni azokat.
Az elemzés kiindulópontját a diplomáciai kapcsolatok megszakadása, valamint azok helyreállítására tett – végül sikertelen – kísérletek jelentették. Az előadás külön figyelmet szentelt annak a kérdésnek is, hogy szentszéki képviselet hiányában milyen információs és kommunikációs csatornák álltak Róma rendelkezésére, és ezek miként befolyásolták a döntéshozatalt. Rámutatott arra, hogy a Szentszék Magyarországgal kapcsolatos percepciói és stratégiái három jól elkülöníthető periódusban írhatók le. Az 1944–1945-ös években a szovjet megszállás következtében kialakuló helyzettel szembeni bizalmatlanság és a vallásüldözéstől való félelem dominált. Ezt 1945 végén és 1946 elején egy óvatos optimizmus váltotta fel, amely a politikai konszolidáció lehetőségét és a diplomáciai kapcsolatok helyreállításának realitását sem zárta ki. Az 1946 folyamán kibontakozó egyházellenes intézkedések azonban fokozatosan felszámolták ezt a reményt, és 1946 őszétől a Szentszék ismét a kivárás stratégiáját követte egészen 1948 végéig.
Az előadás kitért arra is, hogy a Szentszék sajátos nemzetközi státuszából és korlátozott eszköztárából fakadóan milyen módon próbált reagálni a magyarországi fejleményekre. Ennek során elsősorban közvetett csatornákon, az angolszász nagyhatalmakon keresztül igyekezett befolyást gyakorolni, amire példát szolgáltatott az Olofsson Placid és társai érdekében tett közbenjárási kísérlet is.
Az előadás alapját elsősorban vatikáni levéltári források képezték, amelyek lehetővé tették a szentszéki értékelések és döntési mechanizmusok rekonstrukcióját. A hangsúly nem az eseménytörténet ismertetésén, hanem a római értelmezések, reakciók és stratégiák bemutatásán volt, különös tekintettel arra a dilemmára, hogy a magyar egyház számára a modus vivendi keresése vagy az ellenállás jelenthette-e a követendő utat.
A rendezvényről bővebb beszámoló olvasható a Magyar Kurír oldalán.
