2020. október 1-jén Hajdu Tibor és az 1918/19-es forradalmak címmel rendezett konferenciát a Politikatörténeti Intézet és a Szociális Demokráciáért Intézet a 90 éves Hajdu Tibor történész tiszteletére. Az 1918–1919-es forradalmak monográfusa, Közép-Európa elmélyült ismerője 1975 és 2003 között intézetünk munkatársa volt. A laudációk mellett elhangzott öt tudományos, illetve szintetizáló előadás, amelyeket a Horthy-korszak témacsoport két tagja és egy posztdoktori ösztöndíjasa, valamint a témacsoport által szervezett Tradíció és modernitás határán (A Horthy-kor kézikönyve) OTKA-projekt egy közreműködője, és intézetünk nemrégen nyugdíjba vonult egykori igazgatóhelyettese tartott.
Az előadások a következő sorrendben hangoztak el:
Paksa Rudolf: A Tanácsköztársaság 100. évfordulója – Centenáriumi körkép
Hatos Pál: „A szerelemgyerekek a legerősebbek” – A proletárdiktatúra forradalmai
Romsics Gergely: Külpolitikai gondolkodás az 1918–1919-es Magyarországon
Révész Tamás: Vörösök, nemzetiek és hazaárulók. A Vörös Hadsereg felállítása 1919-ben nemzetközi kontextusban
Pók Attila: Gondolatok a Tanácsköztársaság helyéről a huszadik századi magyar történelemben
Paksa Rudolf tudományos munkatárs elsősorban a memorializáció jelenünkben domináns móduszairól adott áttekintést, széles merítésre és elemző bemutatásra törekedve, az ítéletalkotást a meghagyva a közönség számára. Hatos Pál, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közép-Európa Kutatóintézetének vezetője a Tanácsköztársaság családfogalmát, gender-felfogását és gyakorlati politikáit vetette össze a rá jellemző iróniával. Romsics Gergely tudományos főmunkatárs három mini-korszak, az októberi forradalom, a Tanácsköztársaság és a bethleni konszolidációt megelőző ellenforradalmi időszak külpolitikai gondolkodásának közös jegyeit mutatta be, a külpolitikai kényszerek jelentőségét demonstrálva. Révész Tamás prémium posztdoktori ösztöndíjas kutató a hazai hadseregszervezési folyamatokat szomszédos és távolabbi országok mobilizációs erőfeszítéseivel vetette össze, rámutatva azok korlátaira, a fegyvert fogó csoportok sajátos agendáira és az így keletkező haderők lehetőségeinek határaira. Pók Attila ny. tudományos tanácsadó záróelőadásában nemzetközi keretbe ágyazva igyekezett meghatározni a forradalmi–diktatórikus epizód helyét az éppen éles fordulatot vevő magyar történelemben. Az egynapos konferencia anyagai az interneten elérhetőek, ami azért is fontos, mert a járványhelyzet miatt a szervezők korlátozták a férőhelyek számát.
