2023. augusztus 3–5. között Kalocsán rendezték meg a IX. Fraknói Nyári Akadémiát az ELKH-PPKE-PTE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport, a PPKE BTK és a BTK Moravcsik Gyula Intézet társszervezésében. A nyári akadémián intézetünket Mihalik Béla Vilmos tudományos főmunkatárs, tudományos titkár képviselte, aki „A kalocsai jezsuiták a Tanácsköztársaság idején – Csávossy Elemér SJ visszaemlékezése alapján” címmel tartott előadást.
A kalocsai jezsuita rendház és gimnázium történetét és azon belül is a Tanácsköztársaság időszakát többen vizsgálták. Már a korszakban megjelent Lányi Ede SJ (1881–1950) Vörös naplója, ami utólag íródott és mutatta be a kalocsai eseményeket. Újabban Szabó Róbert vizsgálta a kalocsai jezsuiták helyzetét, elsősorban Lafranco István SJ (1895–1969) korabeli leírása alapján.
Mihalik Béla előadása. Fotó: Kanász Viktor
Előadásában Mihalik Béla Csávossy Elemér SJ (1883–1972) visszaemlékezései, a Jezsuita Levéltárban fennmaradt iratok és a rendházi Litterae Annuae alapján rekonstruálta az 1919-es eseményeket. Csávossy a visszaemlékezéseit négy évtizeddel később 1962-ben írta meg Pannonhalmán, és elsősorban azokat az eseményekre reflektált, amelyek személyéhez szorosan kapcsolódtak. Különösen két eseményt emelt ki önéletírásában, elsőként az 1919. május 1-jén tartott beszédéről írt hosszabban.
A beszédet a kötelezővé tett ünnepen a rendház elöljárójának utasítására Csávossy tartotta, és ügyesen lavírozott saját hitbeli meggyőződése és a proletárdiktatúra politikai elvárásai között. A beszéd szövegét a paraguayi jezsuita redukciók, a szerzetesi kommunitások és az ókeresztény közösségek példáit kibontva építette fel a „Keresztény kommunizmus” tematikája köré. 1919-es visszaemlékezéseinek egyik fő pontja azonban a proletárdiktatúra elleni dunamelléki felkelés leverését követő kalocsai megtorlás volt. 1919. június 24–25-én több mint húsz embert végeztek ki Kalocsán, ezek közül 16 főt a jezsuita rendház előtti fasorra akasztottak fel. Csávossy és rendtársai a rendház ablakaiból, titokban oldozták fel a kivégzésre várókat.
Mihalik Béla előadása. Fotó: Kanász Viktor
Bár Csávossy a jezsuita gimnázium internátusának prefektusa volt, az intézmények államosításáról csak röviden számolt be, ez a folyamat azonban más forrásokból jól rekonstruálható. Az Országos Vallásügyi Likvidáló Bizottság – élén Fáber Oszkár kiugrott piarista szerzetessel – május 22-én beszüntette a kalocsai jezsuita gimnáziumban az oktatást, a diákoknak másnap kiosztották a sebtében lezárt bizonyítványokat. Egy kiérkező bizottság, amelyet Égly Sándor, kiugrott premontrei szerzetes vezetett, május 24-én foglalta le a gimnázium épületét.
A jezsuiták azonban még megmaradhattak rendházukban, de többen a szerbek által megszállt területekre szöktek. Csávossy június végén a Délvidékről származó diákokat kísérve először Szabadkára, majd onnan Temesvárra ment. Kalocsára majd csak 1919 szeptemberében a Tanácsköztársaság bukását követően tért vissza, a gimnáziumi oktatás októberben folytatódhatott.
Az egykori kalocsai jezsuita rendház és templom épülete. Fotó: Mihalik Béla
A proletárdiktatúra idején szintén Kalocsán működő Tüll Alajos SJ (1894–1987) és Csávossy Elemér harminc évvel később egymást váltva kerültek a magyar jezsuita provincia élére, egy másik nehéz történelmi helyzetben, a Rákosi-diktatúra éveiben. Az 1919-es Tanácsköztársaság miatt azonban már közvetlen tapasztalattal bírtak a kommunista rendszer egyházellenes politikájáról.
A Tanácsköztársaság által kivégzett kalocsai áldozatok emléktáblája az egykori rendház falán. Fotó: Mihalik Béla
A rendezvény programja letölthető.
Részletes beszámoló a Fraknói Kutatócsoport honlapján itt olvasható.
