A Magyar Tudományos Akadémia 200 éves fennállásának tiszteletére az MTA Pécsi Területi Bizottságának (MTA PAB) és Szegedi Területi Bizottságának (MTA SZAB) szervezésében MTA 200 – Mohács500 címmel konferenciát tartottak, amelyen a a régészet, a történettudomány és az antropológia legújabb kutatási eredményeiről számoltak be az előadók. Kutatóintézetünk munkatársai a mohácsi csatával kapcsolatos történeti kutatások jelenlegi állásáról tartottak előadásokat.
Elsőként C. Tóth Norbert II. Lajos király utolsó útja címmel II. Lajos életének utolsó másfél hónapját követte nyomon, az 1526. július 20-i budai ünnepélyes kivonulástól a mohácsi táborba 1526. augusztus 25-én történt megérkezéséig. Az eddig ismert forrásokon – Brodarics István kancellár Igaz története című művén és Antonio Burgio pápai követ jelentésein – túl a király és mások által kibocsátott oklevelek alapján részletesen bemutatta a király mohácsi hadjáratának táborhelyeit, egyúttal az I. katonai felmérés alapján röviden vázolta az állomások közvetlen környezetét és az „utazás” útvonalát.
Neumann Tibor Halálhír. Kéziratos és nyomtatott áldozatlisták a mohácsi csata után címmel tartott előadást. Az előadás röviden bemutatta a Történettudományi Intézetben zajló kutatási projektet is, és a mohácsi csata résztvevőire vonatkozó kutatás egyik legfontosabb forrástípusát, az úgynevezett áldozatlistákat ismertette, amelyek kizárólag külföldön maradtak fenn. A huszonnégy kéziratos és nyomtatott lista jelentős része már korábban ismert volt, ám a kutatás sem létrejöttük helyét és idejét, sem a szövegek egymáshoz való viszonyát nem tárta fel. Az előadó kutatásai szerint a listák hat csoportba sorolhatók, keletkezésük helye Pozsony és környéke, idejük pedig szeptember legelejétől októberig terjed. Az előadó példákon keresztül mutatta be, hogy a filológiai vizsgálat miként segíti a listákon szereplő személyek azonosítását, valamint foglalkozott a szultán úgynevezett győzelmi jelentésével együtt fennmaradt lista keletkezésével és II. Lajos király halálhírének terjedésével.
Varga Szabolcs A hősök, akik ott sem voltak. A mohácsi csata fiktív résztvevői címmel azokról a személyekről beszélt, akiknek a neve különböző helyeken felbukkant mint a csatában részt vett – és igen gyakran hősi halált halt – vitéz, ám a jelenlegi életrajzi kutatások bebizonyították, hogy biztosan nem harcoltak II. Lajos seregében, sőt sok esetben nem is léteztek. A tévedések okai között szerepelt az egyszerű szövegromlás, különösen a gyakran másolt áldozatlisták esetében. Másrészt megjelenik a magánérdekből – például kegydíj vagy birtokjog megszerzése érdekében – történő narratívaképzés, illetve a 17. század közepétől egészen az 1840-es évekig létezett egy nemesi szemlélet, amely értéknek tekintette a mohácsi áldozatvállalást, így sok család szívesen konstruált magának egy fiktív őst e szerepre. A szabadságharc bukását követően a mohácsi csata értelmezése alapvetően megváltozott, így a résztvevők kanonizálási folyamata a szakirodalmi összegzésekkel lezárult.
Az előadások megtekinthetők az MTA TABT Szegedi Akadémiai Bizottság YouTube-csatornáján:
