Naplók, magánlevelek és visszaemlékezések – a nők személyes írásai egyre nagyobb figyelmet kapnak a történeti kutatásokban. A Női életírás a 19–20. században című konferencia 2025. április 24–25-én e gyakran kéziratban maradt szövegek értelmezési lehetőségeit tárgyalta.
A kutatók ma már nemcsak adatforrásként tekintenek ezekre a dokumentumokra, hanem olyan írásos önképekként is, amelyek sokat elárulnak a kor társadalmi viszonyairól. Az úgynevezett énforrások – témától és szerzőtől függetlenül – ma már önálló kérdéseket vetnek fel, és saját jogon is a történeti gondolkodás részeivé váltak.
A tanácskozást az MTA Nőtörténeti Munkabizottsága és a HUN-REN BTK Történettudományi Intézet részéről Fedeles-Czeferner Dóra tudományos munkatárs, az MTA Nőtörténeti Munkabizottság társelnöke és Huhák Heléna tudományos munkatárs, az MTA Nőtörténeti Munkabizottság tagja, a HUN-REN BTK Irodalomtudományi Intézet részéről pedig Török Zsuzsa tudományos főmunkatárs, az MTA Nőtörténeti Munkabizottság elnöke szervezte.
A kétnapos esemény középpontjában azok a személyes hangú írások – naplók, különböző önéletírások, visszaemlékezések és levelezések – álltak, amelyeket a nők gyakran nem a nyilvánosságnak szántak, mégis fontos lenyomatai annak, hogy miként éltek, éreztek és gondolkodtak. Az előadók azt is áttekintették, hogy milyen egyéni, társadalmi vagy kulturális indíttatásból születtek ezek a szövegek, és milyen információkkal szolgálnak írójukról.
https://tti.abtk.hu/esemenyek/konferencia/noi-eletiras-a-19-20-szazadban#sigProId0ae5815b61
A konferencián szó esett a szerzőség kérdéseiről, az átírásokról, a cenzúráról és az alteregókról is, valamint arról, hogy miként viszonyul az író a közönséghez vagy önmagához. A személyes kapcsolatok – barátság, szerelem, házasság, szerelmi háromszögek – mellett előkerültek a művészi körök, a példaképek, a vallási közösségek és az ideálként megélt identitásformák is. Külön figyelem irányult a szerepkonfliktusokra, a szerepek elhagyására vagy átalakítására, az elvárások elfogadására és megtagadására, illetve ezek írásban való megjelenítésére.
Világossá vált, hogy mennyi minden válhat „szereppé”: a forradalmár, a feleség, az ellenzéki vagy az alkotó alakja éppúgy, mint az, amikor egy nő férfiszerepeket vesz fel, hogy otthonosabbá tegye magának azt a világot, amelybe írásaival belép. A szövegek olvasatát az egyéni ambíciók, a társadalmi közeg, valamint akár a sztárkultusz elvárásai is keretezhetik, az életírások pedig megjelenhetnek politikatörténeti beszámolóként vagy a legmélyebb lelki dimenziók feltárásaként is. A kétnapos tanácskozáson tinédzserektől az idősekig, parasztasszonyoktól arisztokratákig sokféle női életúttal ismerkedhettünk meg, elsősorban saját szemszögükből.
A program elején Török Zsuzsa köszöntőjében felhívta a figyelmet a női életírások kutatásának aktuális kérdéseire, és a tanácskozás előtörténetét is felvázolta. A konferencia ugyanis egy olyan nőtörténeti konferenciasorozat ötödik rendezvénye is volt, amelyet 2017-ben a HUN-REN BTK Irodalomtudományi Intézet indított. A rendezvényt Fejérdy András, a konferenciának otthont adó HUN-REN BTK Történettudományi Intézet igazgatóhelyettese és tudományos főmunkatársa nyitotta meg, hangsúlyozva, hogy ezek a kutatások a szakma és mindkét intézet számára egyaránt kiemelt jelentőséggel bírnak.
A teljes beszámoló az Újkor.hu történettudományi ismeretterjesztő portálon olvasható.
