Intézetünk munkatársa, Újlaki-Nagy Réka A bözödújfalusi prozelita temető és a szombatos-zsidó temetkezési szokások címmel előadást tartott 2025. február 4-én a Magyar Hebraisztikai Társaság által a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen szervezett konferencián.
Az előadás hangsúlyos része terepmunkára épült. Középpontjában az elárasztott erdélyi falu, Bözödújfalu tópartján fennmaradt, elhanyagolt állapotban lévő szombatos – pontosabban fogalmazva prozelita izraelita – temető állt.
Ez a temetkezési hely a feltételezés szerint a közösség zsidóságba való betérése után, 1868-69-ben alakult, és a hitközség hivatalos feloszlatásáig, 1941-ig volt aktív használatban. Bár a második világháború után kissé megváltozott a használata, mégis egész az 1980-as évekig, vagyis szinte a falu elárasztásáig temetkeztek ide. A maga korában, tehát a 19. század végén és a 20. század elején ez volt Európa-szerte az egyetlen, hivatalosan is működő prozelita hitközség temetője.
A temetőről magáról és az itt található sírfeliratokról nem született még tudományos igényű felmérés és leírás. Az előadó törekvése ezért első sorban az volt, hogy dokumentálja az itt található sírokat, feliratokat, és levéltári illetve a korabeli sajtóból vett források alapján feltérképezze, hogy kik fekszenek a sírok alatt és milyen hitvilág, identitásproblémák és temetkezési szokások olvashatóak ki a sajátos módon beszélő vagy hallgató feliratokból.
A környékbeli keresztény és zsidó temetőkkel összehasonlítva vizsgálta, hogy miben különleges és egyedi a bözödújfalusi szombatosutódok temetője, és miért lenne érdemes megőrizni a jövő számára. Hangsúlyozta, hogy ez a temető nem csupán világviszonylatban egyedi, hanem példája lehetne a kultúrák és világvallások közti párbeszédnek, egymás elfogadásának, és mementóul szolgálhatna egy többszörösen üldözött közösség és falu tragikus sorsának.
