Az ELKH Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézete és az NKE ÁNTK Alkotmányjogi és Összehasonlító Közjogi Tanszéke Petőfi bicentenáriuma: emlékezetpolitikai dilemmák című, 2022. december 13-i konferenciáján, a Jogtudományi Intézetben előadást tartott Vörös Boldizsár, intézetünk tudományos főmunkatársa „Magyarországon is a Petőfi álmodta világszabadság piros zászlója leng”. A költő alakjának és műveinek felhasználásai az 1918–1919-es magyarországi forradalmakban címmel.
Petőfi Sándor portréja, Barabás Miklós litográfiája (1848)
Az előadó szólt arról, hogy Petőfi Sándor alakjának és műveinek felhasználásai részei voltak e forradalmak történelmi legitimációjukat is elősegíteni hivatott hagyományteremtéseinek. Ugyanakkor a közvélemény-formálók az 1918 előtt már más politikai erők által is tisztelt történelmi személyiség méltatásához olyan eszközöket használtak fel, amilyeneket korábban – saját céljaik érdekében – már szintén alkalmaztak e csoportok: újságcikkeket, emlékműveket, bélyegképet, közterület- és intézményelnevezést. Ennek oka az is lehetett, hogy a forradalmi rendszerek döntéshozói úgy ítélték meg: a propagandával megcélzottak számára ismerős eszközök által könnyebbé válik az új eszmék befogadása, mint ha radikálisan újakat vetnének be. Ám a hagyományosnak számító propagandaelemek új, forradalmi tartalmakkal való „feltöltése” alkalmas lehetett arra is, hogy rendkívüli határozottsággal érzékeltesse a változások nagyságát a közönség felé. Többféle eszköz közel egyidejű alkalmazása során pedig ezek egymás hatását is erősíthették a propagandával megcélzottaknál.
