2015. március 3-án három lengyel szerző, Adam Burakowski, Aleksander Gubrynowicz és Paweł Ukielski 1989 – A kommunista diktatúra végnapjai Közép- és Kelet-Európában című kötetének bemutatóját tartották intézetünk Tanácstermében. A beszélgetés moderátora Mitrovits Miklós, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet tudományos munkatársa volt. A könyvet magyarul a Rézbong Kiadó jelentette meg az Aeramentum Könyvek sorozatában.
Adam Burakowski a Lengyel Tudományos Akadémia politológusa, a Lengyel Rádió munkatársa, szakterülete a kelet-európai országok és az indiai-félsziget legújabb kori története. Aleksander Gubrynowicz jogász, politológus, a Varsói Egyetem Nemzetközi Jogi Intézetének munkatársa – a Magyarországgal foglalkozó rész az ő műve. Paweł Ukielski szintén politológus, történész, a Nemzeti Emlékezet Intézetének igazgatóhelyettese, fő szakterülete többek között Csehszlovákia története. Az eseményen mindhárom szerző megjelent. Az átfogó igényű, élvezetesen megírt, eredeti nyelven öt évvel ezelőtt megjelent könyv az államszocializmusból a kapitalizmusba való átmenet története, amelyben minden érintett országgal egy-egy három részből álló fejezet foglalkozik.
Adam Burakowski elmondta: érdekes volna a magyar kutatók véleményét meghallgatni a kötetről, hiszen felveti a kérdést: 1989 sikernek vagy kudarcnak minősül? Nem könnyű a válasz. A kommunizmus persze kudarcot vallott, főleg gazdasági okokból nem létezhetett sokáig, de ideológiaként is vereséget szenvedett, olyannyira, hogy még a legelkötelezettebb veterán kommunisták számára is idejétmúlt eszmerendszerré vált. A világ többi részének szempontjából az átalakulás sikertörténetnek számított. Régiónk számára nem csupán a kommunizmustól, hanem egy idegen hatalomtól való megszabadulást is jelentett, ugyanakkor két, művi úton létrehozott állam is kudarcot vallott. (A harmadik, Jugoszlávia, jellegében más esetnek számít, ezért vele a kötet nem foglalkozik.) A régi időkkel kapcsolatos nosztalgia és az Európai Unió szemmel látható problémái ellenére ebben a régióban alapvetően pozitív változások történtek.
Aleksander Gubrynowicz kifejtette: ha a jelen problémásnak tűnik, nézzük meg, mi volt a kiindulópont. Kelet-Európában sokan a gyökeres váltás helyett a rendszer hibáinak kijavításán és egyfajta „szocialista munka – kapitalista fizetés” utópia létrehozásán álmodoztak. Egy radikális váltásra a lengyelek bizonyultak a legnyitottabbnak, mert a kommunista rendszer ott hagyott a legkevésbé működőképes gazdaságot örökségül, és az életszínvonal jóval a kelet-európai országoké alatt volt. Magyarországon a Kádár-rendszer jobb körülményeket hagyott örökül, így a magyarság kevésbé volt elutasító bármiféle, a gazdaságba történő állami beavatkozás iránt, mint például a lengyelek.
Paweł Ukielski a 15 éve alakult IPN igazgatóhelyetteseként a történelem- és emlékezetpolitika érzékeny és sokat vitatott szakterületének változásairól beszélt: ezzel a problémakörrel immár 12 éve foglalkozik. A 2250 főt foglalkoztató, 65 millió eurós éves költségvetésből gazdálkodó intézmény alappillérei a következők: archívumok mintegy 90 kilométernyi dokumentummal, oktatások, kiállítások – eddig mintegy 900 könyvet adtak ki –, továbbá konferenciák szervezése, rendhagyó történelemórák tartása oktatási intézményekben. Ezenkívül lusztrációs tevékenységet végeznek, amelynek felfogása és megítélése országonként más és más; büntetőeljárásokat bonyolítanak, ügyészi tevékenységet folytatnak a nácizmus és kommunizmus bűntetteivel kapcsolatban. Az IPN munkatársai több ezer ügyben járnak el, ezek közül azonban csak néhány száz kerül bíróság 
elé. Nehéz időszakot jelentett az intézmény számára a feladataival kapcsolatban kirobbanó, éveken át húzódó politikai vita, de szerencsére ez már a múlté. Ukielski legfőbb sikerüknek a lengyel gondolkodás megváltoztatását tartja.
A könyvbemutató izgalmas beszélgetéssel zárult, melynek során felmerült India és Kelet-Európa összehasonlítása, a gyarmati rendszerből való átmenet és az európai rendszerváltások közötti párhuzam (például mennyire könnyű a múlt feldolgozása, hogyan viszonyult a gyarmatosító kultúrája az alávetett területéhez, milyen mértékű a korábbi gyarmatosító jelenlegi fenyegetettsége és beavatkozási kísérletei a térség belügyeibe.) Felmerült a kérdés, hogy a jóléti állam modellje, valamint a lengyelek által követendőnek vélt amerikai, és a magyarok által favorizált német módszerek megfelelő példák voltak-e a kelet-európai államok számára. Előkerült az IPN más, mostohább helyzetű lengyel kutatási intézményekkel való viszonyának kérdésköre is.
Péterfi András
