2014 novemberében a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete vendégül látta a Pécsi Egyháztörténeti Intézet munkatársait, akik bemutatták intézetük működését, kutatásait, kiadványait. A vendégeket Fodor Pál, a BTK főigazgatója köszöntötte, hangsúlyozva, hogy a Történettudományi Intézetben már hagyomány, hogy más intézetek munkásságát személyes bemutatkozásukkal is megismertetik. (Legutóbb, 2014. február 18-án a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Történeti Intézete, azelőtt az Erdélyi Múzeum-Egyesület munkatársai voltak a TTI vendégei.) Fodor Pál azért is üdvözölte örömmel a pécsi kutatókat, mert kutatóintézetük munkássága a magyarországi egyháztörténeti kutatás felélesztését, megújítását és virágzását jelenti.
A Történettudományi Intézet keretében is alakult egyháztörténeti kutatócsoport (Balogh Margit, Bárány Zsófia, Klestenitz Tibor), amely 
több projektben is együttműködött már a pécsi intézettel. Balogh Margit, a TTI egyháztörténeti kutatócsoportjának tagja szintén köszöntötte a vendégeket, kiemelve tevékenységük jelentőségét: bár Magyarországon már több helyen is folyik egyháztörténeti kutatás (Budapest, Nyíregyháza, Győr, Esztergom), a pécsi intézmény egyedülálló abban, hogy kutatásaik a 15. századtól egészen a jelenkorig nyúlnak. Jelentős az is, hogy egyházmegyei történetírást is művelnek, amire szintén alig akadt eddig példa a magyar történetírásban, legfeljebb egy-egy kiemelkedő püspök életrajzához kötődően (A Pécsi Egyházmegye a 17–18. században. Pécs, 2005). Az Egyháztörténeti Intézet eddigi munkásságának gazdagságát Balogh Margit azzal is érzékeltette, hogy bemutatta: a jelen lévő kutatók összesített publikációs jegyzéke több mint 30 oldal.
A bemutatkozást Varga Szabolcs (főiskolai docens, Pécsi Hittudományi Főiskola) kezdte, aki saját szakterületének megemlítése (17. századi egyháztörténet) után felvázolta az Egyháztörténeti Intézet alakulását, főbb tevékenységét. Az intézet egyedülálló Magyarországon abból a szempontból, hogy egy hitéleti képzést nyújtó felsőoktatási intézményben létező történeti kutatócsoport. Pécsen 1991-ben Hittudományi Főiskola újraalapításával indult a hitéleti 
képzés, amely kezdettől sok világi oktatót és kutatót foglalkoztatott. Az egyháztörténet oktatását és kutatását Katus László (történelem) és Lantosné Lázár Mária (szakrális néprajz) tevékenysége jelentette mintegy tíz éven át, majd fokozatosan megjelentek az új generáció tagjai is, Varga Szabolcs és Gőzsy Zoltán személyében. A kutatások kezdettől fogva kiterjedtek az intézménytörténeten kívül egyháztörténetre, társadalomtörténeti szempontokra, egyházszervezeti kérdésekre is a pécsi egyházmegye keretein belül. 2005-ben a kutatások módszertanának kidolgozásához, a források feltárásához, tudományos kapcsolatok létrehozásához, a kutatások hátterének megszervezéséhez megalakult az Egyháztörténeti Intézet.
Gőzsy Zoltán (egyetemi adjunktus, Pécsi Tudományegyetem) a kutatócsoport munkamódszeréről beszélt, annak hármas felépítéséről. Elsődleges céljuk a szisztematikus forrásfeltárás volt, aminek keretében forráskiadás-sorozatokat indítottak: az egyházlátogatási jegyzőkönyvekből (Canonica visitatio 1738–1742. Pécs, 2009), illetve az egyházi összeírásokból (Litterae Circulares), amelyek az intézményi információkon túl betekintést nyújtanak a helyi plébániai közösségek életébe is. A módszertani alapvetés volt a célja a magyarországi egyháztörténet legfontosabb külföldi és hazai levéltári forrásait bemutató kiadványuk (Az egyháztörténet-írás forrásadottságai. Pécs, 2006) megjelentetésének. Kiadványsorozataik harmadik típusa a konferenciák, kutatási projektek, kutatási eredmények és szintézisek bemutatása tematikus tanulmánykötetekben (Katolikus megújulás és a barokk Magyarországon. Pécs, 2009). Vizsgálati szempontjaik között kiemelt szerepet kapott az interdiszciplinaritás szemlélete, az egyház mint intézmény társadalomszervező és normakommunikációs szerepe, az egyház társadalmi, közösségalakító hatása.
Csibi Norbert (tanársegéd, Pécsi Tudományegyetem) a 19. századi kutatásról beszélt, amelynek keretében új típusú forrást is bevontak a kutatásba és forráskiadásba: a püspöki körleveleket, amelyek a 19. század közepétől rendszeresen jelen voltak az egyházmegye életében. A forrásokat digitalizálni kezdték, azzal a céllal, hogy egy online, ingyenesen hozzáférhető és kereshető adatbázist hozzanak létre. A 
püspöki körlevelek az intézményi politikáról, az oktatási rendszerről, hitéleti eseményekről, anyagi helyzetről adnak képet, a korszak szellemi körképével. Másik forrástípus a korszakról a Historia Domus-sorozat, a plébániák bejegyzései eseményeikről, helyzetükről, szinte krónikaszerűen tárja az olvasó elé az első világháború kezdetétől a helyi közösségek életét.
Bánkúti Gábor (egyetemi adjunktus, Pécsi Tudományegyetem) a kutatócsoport 20. századi kutatásainak témáját elsősorban a társadalomtörténeti események és azok helyi hatásainak vizsgálatában határozta meg, különös tekintettel a század megrázó, sorsfordító változásokat hozó időszakára: az 1914–1921 közötti és az 1944–1950 közötti évekre 
vonatkozóan. (Az 1945 utáni magyar katolikus egyháztörténet. Pécs, 2007) Fontosnak tartják az összehasonlító szemléletű munkák kiadását, amelyekben a kényszermigráció, nemzetiségpolitika, földosztás stb. általános változások részeiként mutathatók be a helyi történések és viszonyok. (Gonda Gábor: Kitaszítva. Kényszermigráció, nemzetiségpolitika és földreform németek által lakott dél- és nyugat-dunántúli településeken 1944–1948. Pécs, 2014) A Historia Domus-sorozat forrásai által a változások idején az egyháznak a folytonosságot fenntartó, konszolidáló szerepe is feltárul. Az ekkori nagy mennyiségű forrásnak köszönhetően a kutatás már kvantitatív mérésre is alkalmas. A társadalmi jelenségek mikroszintű vizsgálata mellett az egyéni és kollektív tapasztalatok megközelítése és a kölcsönhatások vizsgálata a kutatások fő célja (A 20. század egyház- és társadalomtörténetének metszéspontjai. Pécs, 2012).
Vértesi Lázár (tudományos munkatárs, Pécsi Hittudományi Főiskola), aki az Egyháztörténeti Intézet munkájának legfőbb biztosítója 
tudományszervező és adminisztratív tevékenységével, az intézet programjairól beszélt. Az intézet elindította és évente szervezi az egyháztörténészek országos találkozóját, amely szakmai fóruma az egyháztörténettel kapcsolatos új kutatásoknak, szempontoknak, feladatoknak, oktatásnak. Megalkották és folyamatosan bővítik és fejlesztik az online Magyar Katolikus Egyháztörténeti Bibliográfiát (www.makeb.hu) azzal a céllal, hogy a kutatóknak, diákoknak és érdeklődőknek a történettudomány és szakrális néprajz területén naprakész segítséget nyújtsanak egyháztörténeti kutatásaikhoz. Az intézet a tehetséggondozást sem hanyagolja el, a tudományos diákkörök és konferenciák mellett szakkollégiumi rendszert is kialakított, és nyaranta kutatótáborokat rendeznek hallgatóknak és kutatóknak.
Farkas Ildikó
