Berend Nóra: A kereszténység kapujában – zsidók, muszlimok és „pogányok” a középkori Magyar Királyságban című könyvét mutatta be 2013. január 29-én Laszlovszky József, a Central European University (CEU) professzora a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetben. A Nagy-Britanniában élő, Cambridge-ben (St Catharine's College) dolgozó és kutató történész most magyarul is megjelent kötete (eredetileg: At the Gate of Christendom: Jews, Muslims and ’Pagans’ in Medieval Hungary c. 1000–c. 1300. Cambridge University Press, 2001) Laszlovszky József szerint több okból is kiemelkedően fontos munka.
Egyrészt a magyar középkorról még mindig kevés a nemzetközi közönség számára is elérhető feldolgozás, így nagyon értékes Berend Nóra angol nyelvű kötete az Árpád-kori Magyarországról. (A nemzetközi szakirodalomban ez lett az egyik legtöbbet hivatkozott munka a magyar középkorral kapcsolatban – a másik Engel Pál angol nyelvű összefoglalása, Realm of St. Stephen: A History of Medieval Hungary. I. B. Tauris, 2005). Másrészt a könyv tematikája széles körű szakmai érdeklődésre tarthat számot. Az Árpád-kori Magyar Királyság a korabeli Európa igen specifikus területe volt, ahol a keresztény és nem keresztény népesség egy keresztény királyság területén hatott egymásra – ezt a sajátos helyzetet jeleníti meg Berend munkája a nemzetközi szakirodalomba ágyazottan, a nemzetközi kutatás szempontjaival. A Magyarországon lévő nem keresztény népcsoportokkal (zsidók, muzulmánok, kunok) eddig mindig széttagoltan foglalkoztak, vagy a társadalomban és gazdaságban betöltött szerepük (hadviselés, kereskedés stb.), vagy etnikai hovatartozásuk alapján. Ezek a kutatási területek azonban mindeddig „nem értek össze”. Berend Nóra a kérdéskört egészében kezeli: hogyan viszonyult egy középkori keresztény társadalom nem keresztény tagjaihoz, hogyan fogadta be és integrálta azokat, hogyan jelentek meg a korabeli hatalmi és adminisztratív rendszerben a középkori Magyarország nem magyar etnikumú csoportjai.
A munka széles történeti forrásbázisra épül, és a középkori pénzek verdejeleitől a kun temetkezéseken át a királyi rendeletek és pápai levelezés értelmezéséig igen sokrétű kutatásokon alapul. Szerkezetében is az egységes megközelítést mutatja, azaz nem szétszakítva, egyenként kezeli az etnikumokat, hanem tematikus egységekben, például a jogrendszer szempontjából, az adminisztrációban, a gazdaság területén mutatja be a keresztény királyság hozzáállását a kérdéskörhöz. Következtetése egyértelmű: a magyar társadalom uralkodó rétege pragmatikusan közelítette meg az „idegenek” kérdését: ha a Magyar Királyságnak szüksége van ezen csoportokra, akkor ki kell dolgozni a velük való együttélés rendjét. Természetesen Berend nem idealizálja a középkori társadalmat, bemutatja a konfliktusokat, az időnként előforduló üldözéseket is, de hangsúlyozza, hogy az együttélésnek kidolgozott és kölcsönösen elfogadott keretei voltak.
A könyv gazdag információhalmaza mögött komoly elméleti konstrukció áll: a határtársadalmak elmélete. A történettudomány a 20. század utolsó évtizedeiben kezdett el foglalkozni ezzel a különleges szituációval, a 
határrégiók és társadalmaik sajátosságaival. A korabeli Magyarország éppen ilyen határhelyzetben volt: két nagyhatalom, a Német-római Birodalom és Bizánc között, illetve a kelet-európai sztyeppe nomádjainak szomszédságában helyezkedett el. Bár a határtársadalmak elmélete manapság néha talán túl is hangsúlyozott és időnként kellő megalapozottság nélkül hangoztatott teória, ebben az esetben, a középkori Magyar Királyság tekintetében azonban teljességgel helytálló megállapítás, a középkori magyar társadalom valóban a határtársadalmak jellegzetességeit mutatja. A határhelyzet speciális viszonyaival lehet megmagyarázni azt az ellentmondást, hogy egy keresztény alapokon álló államban jelentős szerepet kaptak nem keresztény népcsoportok, sőt érdekükben a keresztény uralkodó még konfliktusokat is vállalt. Berend munkája éppen ezért, egy különleges helyzet általános értelmezésével olyan tanulságokkal szolgál, amely nemcsak az Árpád-korral vagy Magyarországgal foglalkozók számára érdekes, hanem az európai történeti kutatás számára is.
Farkas Ildikó
