https://tti.abtk.hu/esemenyek/konyvbemutato/beszamolo-turbucz-david-konyvenek-bemutatojarol#sigProId60ddeccf17
Turbucz Dávid életrajzának ismertetésével kezdődött a rendezvény, majd Fodor Pál nyitotta a méltatások sorát. 
Hangsúlyozta, hogy a kötet aktualitása vitathatatlan, hiszen Horthy Miklós személye és a róla elnevezett korszak nemcsak szakmai viták, hanem napi politikai csatározások témája is lett. A Történettudományi Intézet nem pártpolitikai vagy ideológiai, hanem szakmai szinten vesz részt a történettudományi vitákban, és szigorú szakmai szempontok alapján, objektíven vizsgálja a kérdéseket. Turbucz Dávid kötete az MTA BTK által 2012-ben indított Magyar Történelmi Emlékek sorozat keretében jelent meg, a sorozat eddigi 35 kötetéhez hasonlóan a magas színvonalú kutatás kiváló hozadékát képviseli. Turbucz Dávid könyve nem Horthy-életrajz, hanem kultuszának, megítélésének története, amelyet a szerző széles európai kontextusba, korabeli viszonyok közé helyezve és azok relációjában vizsgálva tárgyal. Fodor megemlítette, hogy manapság a különböző eseményekre, évfordulókra való emlékezések kapcsán számos konferencia foglalkozik a magyar történésekkel, de sajnos csak kevesen teszik ezt a globális, de legalábbis európai kontextus figyelembevételével. Turbucz nem statikusan mutatja be a kultuszt, hanem történeti változásaiban. Mindebből látható, hogy az akkori magyar szimbolikus politika hogyan 
működött az európai szimbolikus politikával összehasonlítva. Fodor méltatásában kiemelte, hogy a szerző visszafogottan fogalmaz és von le következtetéseket.
Romsics Ignác, a szerző egykori szakdolgozati és doktori témavezetője régebbi emlékeit is felidézte Turbucz Dáviddal kapcsolatban, ahogyan a „szeme előtt” lett diákból fiatal kutató. Kiemelte, hogy a fiatal szerzőnek első könyve kiváló tudományos ismeretterjesztő munka volt Horthy Miklósról, amelyet 2011 után 2014-ben ismét kiadtak. Jelen könyvéhez hatalmas mennyiségű kutatómunkát végzett, 18 országos napilap 20 évfolyamának számaiban nézte végig a releváns cikkeket. Munkája közben szűkült le a vizsgált terület az 1945 előtti Horthy-megítélésre, illetve Horthy kultuszára, annak történetére, felépítésére és működésére. A könyv három fő részében a szerző három korszakot különít el a kultusz történetében: az „országmentő” (1919–1920), az „országépítő” (1920–1938) és az „országgyarapító” (1938–1944) címmel külön jellemzi a kultusz megnyilvánulásait, témáit. Ezen kívül 1925 körül határvonalat is húz: addig főként a jobboldali radikálisok építették, azután viszont – ahogyan a jobboldali radikálisok visszaszorultak, 
befolyásuk csökkent és Horthy is eltávolodott tőlük – egyre inkább az államhatalom építette és tartotta fenn a vezér kultuszát, és lett az állami propaganda legfontosabb eleme. A vezérkultusz a korszakban elterjedt volt Európában, Mannerheim, Pilsudski, Franco, majd Antonescu, Petain mind hasonlóan Horthyhoz, első világháborús katonatisztek voltak, később nemzetállami vezetők, akiknek kultuszában meghatározó volt a katonai ranglétrán való előmenetelük és a háborús hőstett. Hozzájuk képest Mussolini és Hitler más típusú vezérek voltak. Romsics végül felvetette annak lehetőségét, hogyan is lehetne tovább folytatni ezt a munkát: az 1945 utáni ellenkultusz kutatása, vagy a vezérkultuszok összehasonlító kutatása Európa-szerte, vagy egy Horthy Miklósról szóló komoly életrajzi kötet elkészítése várhat Turbucz Dávidra.
Harmadikként Ablonczy Balázs méltatta Turbucz munkáját, hangsúlyozva a könyv fontosságát. A mai magyar közéletben sok szó esik emlékezetpolitikáról, történeti kérdésekről, gyakran nagyon erős indulatokkal, miközben ezekről a témákról még mindig nincs elég akadémiai mű – Turbucz könyve ezért is mérföldkő. Emellett a munka hatalmas szakmai teljesítmény, erre bizonyíték például 70 oldalas bibliográfiája, megannyi táblázata, összesítése, amelyekből már megalapozott következtetéseket lehet levonni. Ugyanakkor művelődéstörténeti szempontból is jelentős, a kultúra percepciójának történeteként is felfogható. Turbucz könyve informatív, adatgazdag tudományos mű, amely a kultusz teljes történetét végigkíséri.
A méltatások után Turbucz Dávid beszélt egyrészt további terveiről, másrészt munkája közben szerzett tapasztalatairól. A továbbiakban Horthy életrajzán dolgozik, de Horthy megítélésének 1945 utáni története is foglalkoztatja. Kutatása során azt találta, hogy Horthyhoz végletesen viszonyultak a kortárs és az 1945 utáni közélet szereplői: vagy „fasiszta tömeggyilkos”, vagy „a nemzet atyja” volt számukra Horthy. Sajnos a mai közbeszéd is ezen szélsőséges, végletekben gondolkodás kereteiben ragadt, leegyszerűsített és irreális megközelítéssel. A Horthyt tisztelők főként az 1944 előtti kultikus narratívát alkalmazzák mindennemű kritika nélkül, a Horthyt elítélők pedig az 1945 utáni negatív ellenkultusz érvrendszerét használják, ugyanolyan végletesen és szélsőségesen. Horthy Miklós személyének és tevékenységének objektív értékeléséhez kritika és empátia szükséges, csak ezekkel lehet Horthyt reálisan elhelyezni a magyar történelemben.
Farkas Ildikó
