Október 27-én (hétfőn) dedikálással egybekötött író-olvasó találkozóra kerül sor Stefano Bottonival, Intézetünk tudományos főmunkatársával. Az est elején a szerző röviden bemutatja A várva várt Nyugat című új kötetét, majd ezt követően egy kötetlen beszélgetésre invitálja az érdeklődőket. Az esemény pontos helye és ideje: 2014. október 27. (hétfő) 16:00 és 19:00 óra között, Polihisztor Könyvesbolt (Bp. 1053 Múzeum krt. 29.). A rendezvény alatt a kötet kedvezményes áron 2100 Ft-ért (eredeti ára: 3000 Ft) megvásárolható.
Stefano Bottoni 1977-ben született Bolognában. Egyetemi tanulmányait a Bolognai Egyetem történelem szakán végezte, majd 2005-ben PhD-fokozatot szerzett. Doktori disszertációját a romániai Magyar Autonóm Tartományról írta. A többéves levéltári kutatást összefoglaló munka olasz (2007), magyar (2008) és román (2010) kiadásban is megjelent. 2005 és 2013 között óraadó tanárként a Bolognai Egyetemen, 2007 és 2011 között posztdoktori kutatóként a Keletpiemonti Egyetemen is dolgozott. Magyarországi tudományos pályája a Teleki László Intézet Közép-európai Tanulmányok Intézetében indult. 2006-ban sikeresen megpályázta az MTA Bolyai János Ösztöndíjat, 2009 novembere óta az MTA Történettudományi Intézet munkatársa, 2012-től az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont főmunkatársa. Fő kutatási területe a kommunista Románia nemzetiségpolitikája, különös tekintettel az állambiztonsági szervek nemzetépítő szerepére, de az utóbbi években tudományos érdeklődése a kelet-európai szovjet típusú rendszerek összehasonlító politika- és társadalomtörténeti elemzése felé fordult. 2006-ban a román elnöki „kommunizmus bizottság” szakértőjeként működött, az utóbbi években több nemzetközi projektben vett részt. Munkásságát 2011-ben Akadémiai Ifjúsági Díjjal, 2012-ben Hanák Péter-díjjal ismerték el.
A bemutatásra kerülő A várva várt Nyugat c. kötet egy összehasonlító szemléletű, problémaközpontú szintézis Kelet-Európa jelenkori történelméről, amely igyekszik az általános kronologikus összefoglalást tematikus megközelítéssel vegyíteni, középpontba állítva az egyes országok gazdasági és társadalmi fejlődését. Csak egy „totális” igényű megközelítéssel magyarázható el az utóbbi évtizedek legfontosabb tanulsága: miért csökken, anélkül hogy eltűnne, a „szürkezónákat” a Nyugattól elválasztó politikai és gazdasági távolság.
Anélkül, hogy teljes mértékben elfogadnánk azt az „orientalizmus-kritikát”, amely úgy tekint a mai Kelet-Európára, mint a szívtelen nyugati kapitalizmus gyarmatára, el kell ismernünk, hogy valamilyen szinten „Kelet”-Európa továbbra is létező fogalom, mivel az utóbbi 25 évben sem csökkentek számottevően a „két” Európát keresztülmetsző társadalmi egyenlőtlenségek. A szerző kritikai összefoglalója annyit tesz, hogy az olvasó elé tárja azokat a leülepedett „emlékezetrétegeket”, amelyek ma is összetartják ezt a régiót, és megnehezítik a Nyugathoz való várva várt felzárkózást.
