2015. március 13-án került sor intézetünk Tanácstermében a Műveltség és társadalmi szerepek: arisztokraták Magyarországon és Európában című kötet bemutatójára. Oborni Teréz bevezetője után a szót Péter Katalin vette át, aki részletekbe menő gondossággal mutatta be a könyv jellegzetességeit.
A kötet legfeltűnőbb ismérve, amit Orosz István bevezetője is említ, hogy „ideológiamentes”, azaz nem kezeli az arisztokráciát „különleges emberek gyülekezeteként”. A szerzők tárgyilagosan, rengeteg adat alapján vizsgálják a különböző jelenségeket. A szerteágazó kérdésköröket vizsgáló, érdekes olvasmány nem kevesebb, mint negyvenegy tanulmányt tartalmaz. A terjedelmes kötet a Speculum Historiae Debreceniense-sorozat része, amelyben korábban már két tanulmánykötet is napvilágot látott a magyar arisztokrácia történetéből. A sorozat 18. tagjaként megjelent kötet a debreceni Történelmi Intézet kiváló nemzetközi kapcsolatainak kétségtelen bizonyítékául szolgálhat. A negyvenegy – többnyire valamely OTKA vagy a Lendület pályázat által támogatott kutatásra épülő – tanulmányt tartalmazó, Bárány Attila, Orosz István, Papp Klára és Vinkler Bálint szerkesztette, 608 oldalas, szép megjelenésű, olvasmányos tanulmánykötet nemzetközi szintű kutatási eredményeket fogalmaz meg.
A könyv jól érzékelteti, hogy az arisztokrácia nem állandó fogalom, tartalma térben és időben folyamatosan változik. Különböző országok arisztokráciájáról olvashatunk elemzéseket, és eközben világossá válik, hogy ezek meghatározása nemcsak térben, de időben is változott (társadalmi megegyezés, uralkodói kinevezés stb). A kötet ebben a sokoldalúságban mutatja meg számunkra az arisztokráciát, olvashatunk a francia (Jean-Luc Fray, Papp Imre), a lengyel (Wacław Wierzbieniec és Joanna Elżbieta Potaczek), a hanzavárosi elit (Roman Czaja), a német (Klaus van Eickels), a litván (Pósán László), a szlavón (Varga Szabolcs) és az erdélyi (Radu Lupescu) arisztokrácia helyzetéről, képviselőiről. Olyan kutatási terület ez, amelyben fontos szerepet kapnak a nők is (Kónya Annamária, Kelényi Borbála, Zsoldos Ildikó), ahogyan ez a téma a mostani szerzők korábbi munkáiban is fontos szerepet játszott (Papp Klára). Ugyanakkor a kutatások a különböző megjelenésű arisztokrácia közös vonásait is feltárták, amit jól példáz Bárány Attila írása a középkori magyar arisztokráciát ért angol hatásokról.
A szerkesztés szempontjai között kiemelhető, hogy néhány hasonló témájú írás a karrierek alakulását befolyásoló tényezőkre koncentrál, mint például az egyéni képességekre (Bogdándi Zsolt tanulmánya a requisitorokról) vagy a véletlenekre (Papp Klára tanulmánya a jezsuita rend feloszlatása után induló Jósika Antal-karrierről, aki a rend tagja volt, illetve Gálfi Emőke írása Borbély Györgyről), továbbá a kapcsolatokra (Horn Ildikó).
A különleges képességű arisztokraták kiemelt helyet kapnak: Györkös Attila kutatásai Frangepán Kristófról, Szabadi István munkája ecsedi Báthory Istvánról, Oborni Teréz Bethlen István életművét újszerűen bemutató elemzése, valamint Bányai Balázs Zichy Jenő életének új vonásait felvonultató írása. Ugyancsak meghatározó az erdélyi karrierek elemzése: a református közegben elismerést szerzett Apor Istváné (Balogh Judit), vagy a dualizmus-kori Erdély udvarhű arisztokratáié (Pál Judit). A nagybirtokos arisztokraták szerepét vizsgálja Kónya Péter, míg az agrárkutatás számára Festetics György személyét és eredményeit mutatja kiemelkedőnek Kurucz György.
Néhány, a magyar arisztokráciát bemutató munkákban hagyományosan szereplő téma, mint például a katonai erények hatása, elenyésző szerepet kap, a familiárisi kapcsolatokat is csak egy – korábbi kutatásokat folytató – tanulmány képviseli (Jeney-Tóth Annamária). Viszonylag keveset olvashatunk a világi és egyházi hatalom kapcsolatáról, a kegyuraságról (Solymosi László, Orosz István egyik tanulmánya), de Kónya Péter és Kónya Annamária írásai hasznos és színvonalas mikrotörténeti elemzések. Ugyanakkor különleges téma a Herberstein család modernizációja (Mátyás-Rausch Petra) és a Szapolyaiak gazdasági szerepe (Draskóczy István), s tanulságos a megfelelési kényszer bemutatása Mária Terézia mezőgazdasági társaságaiban (Barta János). A dualizmus kori bihari arisztokrácia sajátos szerepére hívja fel a figyelmet Szendrei Ákos tanulmánya.
Szerepel a kötetben néhány átfogó jellegű, igen elgondolkodtató elemzés a transzszilvanizmus értelmezéséről (Mikó Imre kapcsán Egyed Ákos), a könyvkultúráról (Egyed Emese), az erdélyi arisztokrácia öntudatáról (Sipos Gábor) vagy a szőlőbirtokos arisztokratákról (Orosz István). A családi könyvtárak szerepére irányítja figyelmünket Marcela Domenová írása.
Végezetül Péter Katalin elmondta: olvasásra ajánlja ezt a sok, nemzetközi szinten megfogalmazott tudományos eredményt tartalmazó kiadványt, és csak gratulálni tud mindenkinek, aki a kötet munkálataiban részt vett.
Ezt követően Orosz István akadémikus, a kötet egyik szerkesztője szólt néhány szót, hangsúlyozva, hogy számára az MTA BTK Történettudományi Intézete máig is a magyar történelmi kutatások legfőbb (de persze nem az egyetlen) központja. A szerkesztők egyikeként megköszönte Péter Katalin méltatását, amelyben még a kritikai észrevételek is finoman és építő módon szerepeltek, s amelyekre kollégáival együtt oda fog figyelni. Kiemelte Papp Klára munkáját a tanulmányok összegyűjtését és szerkesztését illetően. Több konferencia anyagát megtalálhatjuk itt, mégis a kötet több és hasznosabb egyszerű konferenciakötetnél. A Debreceni Egyetemet korábban nem az arisztokráciakutatás fellegváraként ismerték a történettudományban, hiszen jellemzően inkább a parasztságkutatás műhelye volt. Szabó István társadalomtörténeti iskolája elsősorban parasztságtörténettel foglalkozott. A bemutatott kötet is azt mutatja, hogy a társadalomtörténet kutatásának reményteli folytatása van a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetében. E mostani kiadványba sikerült a debrecenieken kívül jeles Erdély-kutatókat is bevonni: ez a keleti orientáltság kissé talán „felemássá” teszi a kötetet, a felvetett problémák azonban minden bizonnyal közösek és általánosak más térségekben is. Az európai kitekintés is ezt bizonyítja, amikor olyan jelenségeket mutat, amelyekben az európai arisztokrácia a magyarral közös nyomvonalon halad.
Péterfi András
