2019. július 4-én Nagyváradon mutatták be Intézetünk kutatóprofesszora, Zsoldos Attila Adorján három ostroma. Oligarchák a Tiszántúlon a 13–14. század fordulóján című új kötetét, mely a Tanulmányok Biharország történetéről sorozatban jelent meg. A kötetet intézetünk tudományos főmunkatársa, Weisz Boglárka ismertette a közönséggel.
A Tanulmányok Biharország történetéről sorozatot 2014-ben indították útjára, melyben mindeddig az az évi Festum Varadinum alkalmával megrendezett konferenciák előadásai alapján készült tanulmányokat közreadó kötetek jelentek meg, melyek felváltva foglalkoztak Nagyvárad és Bihar megye középkori (szerk. Zsoldos Attila) és kora újkori történetével (szerk. Oborni Teréz), ez alkalommal azonban egyetlen kérdéskört feldolgozó monográfiára került sor. Az új kötet azt az időszakot, a 13–14. század fordulója körüli évtizedeket tekinti át, amelyben a magyar királyi hatalommal hol együttműködni kész, hol azzal akár fegyveres erővel is szembeszegülő oligarchák határozták meg a megye sorsát, előbb a Nyugat-Dunántúlról Biharba származott Geregye nemzetség tagjai, majd egy másik rokonság, a megyében honos Borsák. Az egymást váltó nagyurak az oligarchák különböző típusait képviselték. A Geregyék azok sorába tartoztak, akik már igen korán kísérletet tettek oligarchikus magánhatalmuk kiépítésére, ám elbuktak, mielőtt még a folyamat kiteljesedhetett volna. A Borsák később – de nem elkésve – ragadták meg a számukra éppen a Geregyék hatalmának összeomlása révén kínálkozó lehetőséget saját uralmi területük kialakítására, és jóval messzebb jutottak ezen az úton. Ebben alighanem szerepet játszott az is, hogy ők – ellentétben a Geregyékkel – huzamosabb időn át a kor egymást váltó magyar királyait szolgálva építették a maguk hatalmát. A bukást ők sem kerülhették el, amikor az Árpád-ház kihalását követően a nápolyi Anjouk közül származó I. Károly személyében olyan uralkodó került a magyar trónra, akiben nemcsak a szándék volt meg az oligarchák letörésére és a királyi hatalom kizárólagosságának helyreállítására, hanem az elengedhetetlenül szükséges erővel is rendelkezett ehhez: javarészt azért, mert részint kiváló képességei révén felismerte, részint szívós munkával megteremtette a lehetőségeket és a feltételeket a cél eléréséhez.
