Megjelent a Világtörténet című folyóirat 2022. évi 2. száma, amelynek írásai az első világháború utáni osztrák–magyar határváltozás dimenzióit tárják fel. A világháborúban vesztes Ausztria igényt tartott egy másik vesztes ország, azaz Magyarország nyugati határvidékére, ahol német nyelvű lakosság élt többségben, de amely tradicionálisan a Magyar Királyság része volt. A békeszerződésekben Magyarországtól megközelítőleg 4000 négyzetkilométernyi területet Ausztriához csatoltak. A szerzők nem a politikatörténeti események ismertetésére vállalkoztak, a tanulmányok kaleidoszkópszerűen mutatják be az egy évszázaddal ezelőtti történések gazdasági-társadalmi-kulturális-tudományos vonatkozásait. A szám szerkesztője Murber Ibolya, az ELTE Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ Történelem Tanszékének habilitált egyetemi docense. A borító itt látható, a tartalomjegyzék itt, a bevezető pedig itt olvasható. A folyóirat ára 800 Ft, vásárlással, megrendeléssel és előfizetéssel kapcsolatos információk itt találhatók.
Székely Tamás Nyugat-Magyarország gazdasági és társadalmi viszonyait mutatja be a dualizmus utolsó időszakába. Murber Ibolya a gazdasági és kereskedelmi tényezők jelentőségére hívja fel a figyelmet a három esztendeig tartó osztrák–magyar határvitában. Nagy Adrienn gazdaság- és társadalomtörténeti szempontokat hangsúlyozva, alulnézetből, az osztrák–magyar határon zajló csempészetet középpontba állítva villantja fel a hétköznapok történetét. Az új osztrák–magyar államhatár gazdasági következményeit, konkrétan a közlekedésben mutatkozó változásokat vizsgálja Kalocsai Péter. Bakó Balázs azt mutatja be, hogy a katolikus egyház milyen álláspontot képviselt a nyugat-magyarországi kérdésben. Agg Richárd a korabeli magyar napilapok állásfoglalását foglalja össze az osztrák–magyar határvitában. Jankó Ferenc a Burgenlandról szóló földrajzi tudás létrehozásának történetébe kalauzol, az államhatár és Sopron térképi ábrázolása körüli polémiákat vázolja. Törő László Dávid a Sopronról szóló, két világháború közötti magyar és osztrák historiográfia elemzésével szemlélteti, hogy a történészek tudása és interpretációi miként járultak hozzá a politikai-hatalmi elgondolások alátámasztásához vagy azok megkérdőjelezéséhez. Tóth Imre nagy ívű áttekintést nyújt a civitas fidelissima „hűségének” 20. századi emlékezettörténetéről.
