Az intézetünk tudományos főmunkatársa, Fónagy Zoltán által szerkesztett A hétköznapi élet története című blogon új sorozat indul, amely a járványok történetével foglalkozik. A járványok pusztítása az emberiség évezredes tapasztalata volt, amely az elmúlt száz évben Európában jórészt eltűnt ebből a tapasztalati világból, emiatt is állunk előtte tanácstalanul. A történelem ismerete ezt a tudást segíthet visszaemelni az emlékezetünkbe. A sorozat első írását, amelynek címe „A század lelkiismerete” – Kolerajárványok a 19. században (1. rész) Fónagy Zoltán jegyzi. A 19. század első felében felbukkant kolera volt az első járvány, amely a modern közegészségügy felügyelete alá került, sőt, a nemzetállamok egészségügyi intézményrendszerének a létrehozásához éppen a ragály adott hathatós öntözést.

Pestis, feketehimlő, kolera, spanyolnátha – a járványok végigkísérték, sőt olykor alakították az emberiség történelmét. Az utóbbi évtizedekben a HIV, a SARS, a madárinfluenza, aktuálisan pedig a koronavírus megjelenése figyelmeztet bennünket, hogy a modernizációs folyamat során elhatalmasodott magabiztosságunk – hogy az ember a tudomány és a technika fejlődésének eredményeként teljhatalmú ura lesz környezetének – túlzottnak, végső soron hamisnak bizonyult.

A járványok története számos, a mostani helyzetben is felmerülő kérdést vet fel. Milyen rövid és hosszútávú hatással voltak a népesedésre, a gazdaságra vagy éppen a társadalmi rendre? Milyen egyéni és közösségi stratégiákat alkalmaztak a védekezésre? Milyen mentalitás jellemezte a vészhelyzetekben a különböző korok emberét? Lehet-e összefüggést találni járványok megjelenése és ökológiai változások között? Milyen civilizációs vívmányokat "köszönhetünk" a nagy járványoknak? Milyen nyomokat hagytak a nagy ragályos betegségek a kollektív emlékezetben, az irodalomban vagy a képzőművészetben?

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének égisze alatt indított, de máshol dolgozó kollégák előtt is nyitva álló sorozat a fenti kérdésekre keres válaszokat.