Erdős André (1941) a 20. századi magyar külpolitika egyik legsikeresebb és legismertebb diplomatája. 1965-ben kezdődő szakmai pályafutásának legfontosabb színtere az Egyesült Nemzetek Szervezete volt. 1978 és 1983 között Magyarország állandó ENSZ-képviseletének tagja volt New Yorkban. 1982–1983-ban az ENSZ Közgyűlése 37. ülésszaka magyar elnökének különleges asszisztenseként dolgozott. 1989 és 1990 között a Külügyminisztérium Nemzetközi Szervezetek Osztályának vezetőjeként szolgált. 1990-ben kinevezték a New York-i magyar ENSZ-képviselet vezetőjévé. Amikor Magyarország 1992–1993-ban az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagja volt, ő képviselte hazánkat a testületben. Tagja volt annak a küldöttségnek, amely 1993-ban Bosznia-Hercegovinába látogatott. 1994-ben az ENSZ Leszerelési Bizottságának elnökévé választották.
1994-től Budapesten a többoldalú ügyekért felelős helyettes külügyi államtitkár volt (ENSZ, EBESZ, NATO, leszerelés, nemzeti kisebbségek, regionális együttműködés Közép- és Kelet-Európában). 1995 és 1999 között az ENSZ főtitkárának a leszerelési ügyekkel foglalkozó tanácsadó bizottságának tagja, majd 1998-tól elnöke. Az 1995-ös leszerelési konferencia alelnökévé is megválasztották. 1997-től ismét Magyarország állandó ENSZ-képviselője volt New Yorkban. Az atomsorompó-szerződés 2000. évi konferenciája szövegező bizottságának elnökévé, 2001-ben pedig az ENSZ Közgyűlése 56. ülésszaka első bizottságának (leszerelés és nemzetközi biztonság) elnökévé választották.
