Radnóti Klára, a Magyar Nemzeti Múzeum történész muzeológusa Brandenburgi Katalin és Bethlen Gábor házassága kapcsán azt mutatja be a Családtörténetek blogon, hogy milyen szerepet töltött be a zene az erdélyi fejedelmi udvarban, és milyen volt a fiatal leányok kedvelt hangszere, a virginál.
A cikk a Sorsfordító virtuális családtörténeti kiállításhoz kapcsolódik, amely a Magyar Nemzeti Múzeum és a „Lendület” Családtörténeti Kutatócsoport közös projektjeként készült.
A Rhetorica és a Musica ábrázolása – részlet a virginálról
A Magyar Nemzeti Múzeum hangszergyűjteményének egyik legértékesebb és legrégebbi műtárgya egy rendkívül díszes kivitelű instrumentum: egy virginál. Ez az első zeneszerszám, amelyet a múzeum megvásárolt. József nádornak, a múzeum fő kurátorának köszönhető, hogy hosszas tárgyalások eredményeképpen sikerült megvenni Jankovich Miklós jeles gyűjteményét (125 000 forintért), s ennek következtében került be a virginál az Érem- és Régiségtárba 1836 táján.
A Jankovich-gyűjtemény leltárában Brandenburgi Katalin fejedelemasszony (ur. 1629. november 15. – 1630. szeptember 1.) egykori tulajdonaként tartották nyilván. Ebből – a korban szokatlanul részletes – leltárból tudjuk azt is, hogy Jankovich pozsonyi ügynöke, Stern Márk szerezte meg a debreceni vásárban a tárgyat 708 forintért egy Bethlen grófnőtől, aki Brandenburgi Katalin tulajdonaként említette. Ez a szóbeli közlés az alapja a hagyománynak, amely szerint a virginál Bethlen Gábor (1580–1629) erdélyi fejedelem második feleségéé volt. Habár az eladónak nem voltak birtokában az állítását igazoló dokumentumok, a fennmaradt inventáriumok alapján valószínűsíthető, hogy a virginál egykor valóban Bethlen második hitveséé volt.
