Tóth Árpád, a Miskolci Egyetem Történettudományi Intézetének egyetemi docense a Családtörténetek blogon megjelent cikkében azt mutatja be, hogy miként teljesedhetett be a reformkor végén egy magyar nemesúr és egy szőlőművescsaládból származó, német polgárasszony szerelme, amelynek társadalmi, kulturális és vallási szempontból is jelentős távolságokat kellett áthidalnia.
Pozsony látképe észak felől, az előtérben szőlőskertekkel és azokban dolgozó szőlőművesekkel
(Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Képcsarnok, T6157)
Több szempontból is rendhagyó esküvőt tartottak 1839. augusztus 18-án a pozsonyi német evangélikus gyülekezet templomában. Johann Tremmel lelkész azon a vasárnapon egyetlen párt esketett össze, a 46 évesen még mindig agglegény Ponori Thewrewk József ügyvédet és Maria Magdalena Achsot, aki addigra 11 éve özvegy volt családi állapota szerint, de 33 évesen még mindig partiképesnek számított. A házasulók a koronázóváros közéletének rangos tagjait kérték fel tanúiknak. Egyikük Paul von Ballus borkereskedő, az esküvő után három hónappal már városi tanácsnok, ám főként a Pozsonyról 1823-ban megjelent könyve megírásával hírnevet szerzett férfi. Másikuk pedig Johann von Blaskovits választott polgár, a város több, a megelőző években alapított jótékony célú intézményének (árvaház, kisdedóvó, süketnémákat tanító intézet) vezetője vagy vezetőségi tagja. A két tekintélyes férfiú alighanem ugyanúgy tisztában lehetett a házasulók előéletén szeplőt okozó ténnyel, ahogyan a lelkipásztor. A párnak addigra ugyanis volt már egy közös kisfia, akit éppen Tremmel keresztelt meg másfél évvel korábban.
