A Bölcsészettudományi Kutatóközpont „Lendület” Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport Havi Színes címmel indított rovatának novemberi számában kutatócsoportunk vezetője, Weisz Boglárka: A városok Aranybullája című írását közöljük.

A városok Aranybullája

Az aranybulla szóról elsőre mindenkinek II. András király 1222-ben kiadott törvénye jut eszébe, főként 2022-ben, az Aranybulla kiállításának 800. évfordulóján, amely természetesen azért kapta e nevet, mivel mára elveszett eredeti példányán az uralkodó aranypecsétje, azaz bullája függött. wb 01A középkorban azonban a városok fő kiváltságlevelét, avagy kiváltságleveleiket is a rajta függő arany pecsétről arany kiváltságlevélnek, illetve aranybullának hívták.

1266-ban IV. Béla a zágrábi gréchegyi polgárok bíróválasztási kiváltságát a saját maga által kiadott arany kiváltságra (aureum privilegium) hivatkozva erősítette meg. A gréchegyiek ezen jogukat az 1242. november 16-án kibocsátott kiváltságlevelükben kapták meg, amely az újonnan alapított város jogait rögzítette. A Zágráb város levéltárában őrzött oklevélen ma már nem függ a király függőpecsétje, az oklevél pecsételési záradéka azonban egyértelműen jelzi a tényt, hogy az eredetileg IV. Béla arany pecsétjével, arany bullájával volt megerősítve. Nem véletlen tehát, hogy a kiváltságlevelet arany privilégiumnak nevezte bő két évtized múltán az uralkodó.

wb 03 1447. május 17-én a pozsonyi káptalan Nagyszombat város bírája és esküdtjei kérését teljesítve írta át IV. Béla király 1238. évi oklevelét, mely a város kiváltságait tartalmazta, miután a város képviselői Béla király aranybulláját (bulla aurea) bemutatták. A Nagyszombat város levéltárában őrzött eredeti 1238. évi oklevélen ugyan ma már nem látható a pecsét, sőt a pecsét úgy szakadt ki, hogy a pecsételési záradék is megsemmisült, a középkori átírások alapján azonban ez rekonstruálható, így tudható, hogy a kérdéses irat IV. Béla arany bullájával volt megerősítve.

wb 02aBuda város jogkönyve IV. Béla két kiváltságlevelét is aranybullának (gulden bull) nevezi. Ezek közül az egyik IV. Béla 1244-ben kiadott városi kiváltságlevele, amit egy helyen fő aranybullának (haub gulden bull) nevez a szöveg. Az uralkodó 1244. évi kiváltságlevelét a pesti hospesek számára állította ki, ugyanis a pestiek a tatárjárás alkalmával elveszítették kiváltságlevelüket, IV. Béla pedig, mivel annak tartalma közismert volt, megújította azt. Az oklevél eredetije ma már nem lelhető fel, szövege a későbbi átírásokból ismert, a megerősítő záradék pedig egyértelmű: az uralkodó arany bullájával erősítette azt meg, sőt, egy másik példányt is kiállított, melyre kettőspecsétjét helyezte fel. A tatárjárást követően IV. Béla „az ország védelmére megfelelő várak között a pesti hegyen egy, az emberek sokasága befogadására alkalmas várat” építtetett, ahova a pestiek fokozatosan áttelepültek. Írott források hiányában ma már nem tudható, hogy az uralkodói akarat mekkora szerepet játszott ebben az áttelepítésben, de több városban kimutatható, így például Esztergomban is, hogy az 1240-es évek végén az uralkodó egy újabb tatár támadástól tartva a királyi városokban élő hospeseket a várakba szándékozott feltelepíteni. Az bizonyos, hogy a budai polgárok önálló városi kiváltságlevelet nem nyertek az uralkodótól, IV. Béla 1244. évi kiváltságlevelével éltek. Ezt IV. László 1276-ban írta át és erősítette meg, az oklevél azonban nem maradt fenn, annak csak egy része ismert 16. századi átírásból, így erről csak feltételezhetjük, hogy a budaiaik kérésére írta át azt az uralkodó. wb 02bA következő, csonkán fennmaradt átírás és megerősítés I. Károlytól származik, aki az 1320-as években az eléje járuló pestújhegyi, azaz budai polgárok kérésére tette ezt meg. A 15. században több peres esetben is megállapították, hogy az 1244. évi oklevél Budára és Pestre egyaránt vonatkozik, a két város „egyazon kiváltságnak örvend”. wb 08Magát a kiváltságlevelet is a budaiak őrizték, minden esetben ők mutatták be. Tehát Buda városának levéltárában volt, és valójában a pestiek is elismerték azt, hogy azzal a budaiak is élhetnek, így vált a pesti hospesek kiváltságlevele a budaiak fő aranybullájává.
IV. Béla egy másik, a budai jogkönyvben szintén aranybullának (in der gulden bull kunig Bele) nevezett kiváltságlevele teljes szövegében ma már ismeretlen. A jogkönyv azonban idéz belőle: „Elrendeljük, hogy körükben senki a másik mesterségét ne űzze, mert akkor az nem tud dolgozni, hanem mindenki elégedjék meg a maga tevékenységével.”. Az idézett szövegrész az 1244. évi oklevélben nem található meg, ezért lehetünk biztosak abban, hogy IV. Béla egy másik, vélhetően már a budaiaknak kiadott okleveléből származik. IV. Béla ugyanezen oklevelének részlete megtalálható a Buda város tanácsa által 1494-ben kibocsátott oklevélben, melyben a nagyszebeniek kérésére tekintették át a cipészekre és a tímárokra vonatkozó budai rendelkezéseket, és így bukkantak rá IV. Béla privilégiumára, melyben az uralkodó tiltotta, hogy egy iparos egy másik kézműves munkáját végezze. A budaiak IV. Béla király oklevelének dátumát is megadják, azonban az oklevél éppen azon a ponton szakadt, ahol az olvasható lenne, így csak annyi tudható, hogy az 12.. évben, az augusztus 1-je előtti vagy utáni napokban keltezték. A kutatás azóta rábukkant ugyanennek az oklevélnek a 16–17. századi német fordítására. Ekkor még a szakadás nem lehetett olyan mértékű, mint ma, a fordítás ugyanis határozottan 1255-re helyezi az oklevél kiállítását, mégpedig július hónapra, hogy pontosan hányadikára, az már a fordításkor sem látszódhatott. Bár nem tudható, hogy miként erősítette meg az uralkodó oklevelét ez esetben, a budai jogkönyv aranybulla elnevezéséből talán joggal gyanítható, hogy aranypecsétje függött rajta.

wb 09A városok számára városi rangot adó első kiváltságlevelük nem mindegyikére került arany pecsét, egy részüket az uralkodók kettőspecsétjükkel erősítették meg. A városok 14–15. századi privilégiumaik is csak alkalmanként voltak arany pecséttel megerősítve, nem véletlenül. Míg az első kiváltságlevél kiállításánál joggal feltételezhető, hogy a királyi kegy az oklevél kiállításának a díjára is kiterjedt, azaz a hospesközösségeknek azért nem kellett fizetniük, a későbbi megerősítések, új privilégiumok költségeit már a városok fizették meg. Egy-egy város anyagi helyzetét jól szemlélteti egyrészt, hogy milyen távolságot volt hajlandó megtenni egy-egy kiváltságlevél megszerzéséért. Anyagilag ugyanis nem volt érdektelen, hogy csak akkor folyamodtak ilyen kéréssel az uralkodóhoz, ha az náluk vagy a környéken tartózkodik, avagy hajlandóak voltak a királyt bárhol felkeresni, legyen az tőlük bármely távolságra. A kiváltságlevél formai jegyei, a pecsételés mikéntje pedig függött azon összegtől, amit a kiváltságlevél kiállítására a város szánt. A városi levéltárakban az aranypecsétek ma már nem lelhetők fel, kivételt jelent ez alól Mátyás király 1464. április 12-én Sopron számára kiállított kiváltságlevele, melyben a korábbi uralkodók privilégiumait is megerősítette, és jelen tudásunk szerint a koronázását követően ekkor használta először az arany pecsétjét, mely ráadásul az Árpád-kori pecsétekkel ellentétben tömör aranyból készült.

Weisz Boglárka

Kiemelt képünkön: A középkori Buda városa Hartmann Schedel krónikájában, 1493 (Országos Széchényi Könyvtár)

Javasolt hivatkozási forma: URL: https://tti.abtk.hu/kutatasok/lendulet/kozepkori-gazdasagtortenet/havi-szines/5055-a-varosok-aranybullaja (Utolsó letöltés időpontja: év, hónap, nap)

Ajánlott irodalom
Bándi Zsuzsanna: A Magyar Országos Levéltár Mátyás-kori pecsétkiállításának katalógusa : 1990. április 6.–október 6. Levéltári Közlemények 62. (1991) 70.
Buda város jogkönyve. Közreadja Blazovich László, Schmidt József. Szeged 2020.
Skorka Renáta: Ki dolgozzék más helyett? A budai jogkönyv 65. artikulusának tanulságai. In: Hatalom, adó, jog. Gazdaságtörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk. Kádas István, Weisz Boglárka. Budapest 2017. 321–337.