A HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont „Lendület” Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport Havi Színes címmel indított rovatának áprilisi számában kutatócsoportunk tagja, Kovács Enikő Az ezüstöt termő szőlő és a pucér bíró esete című írását közöljük.

 Az ezüstöt termő szőlő és a pucér bíró esete

kove 011827 tavasza a Gellért-hegyen a megszokottak szerint szőlőműveléssel telt. A sok szegény, dolgos kéz egyike azonban a földben egymással összetapadt, kisebb-nagyobb, fémesen csillogó korongokra lelt. A megtaláló szegény öregasszony olcsó fémhulladéknak gondolva a leletet a legközelebbi zsidó ócskáshoz fordult, hogy eladja azokat. Az ószeresnél figyelt fel a fémtárgyakra Kintsósi András, pesti gabonakereskedő, aki középkori pénzeket ismert fel bennük, és megvette a teljes kincset.Történetünk harmadik szereplője, a műgyűjtési szenvedélyéről híres nemesember, Jankovich Miklós, Kintsósitól szerezte meg az éremleletet, és írta meg annak részletes történetét még ugyanabban az évben.

Jankovich beszámolójából tudjuk, hogy a két és fél ezer ezüstérméből álló leletnek csaknem egészét apa és fia által kibocsátott pénzek alkották: kove 02II. Vencel cseh király (1278–1305) prágai garasaiból 238 darabot tudott kimutatni, míg ugyanezen névre keresztelt fiának – aki magyar királyként (1301–1305) a László nevet viselte – dénárjaiból 2295-öt, ehhez jött még 46 osztrák és bajor pénz vegyesen, illetve 10 késő Árpád-kori (IV. Béla, IV. László és III. András idejében vert) dénár.

kove 07kove03 05Az ifjú László (Vencel), kinek a kincs tetemes részét köszönhetjük, mindössze három évet töltött a Magyar Királyságban, 1304. évi távozását követően 1305 októberében – már cseh királyként – pedig lemondott a magyar koronához való jogáról, azt átruházta III. Wittelsbach Ottó felső-bajor hercegre (1290–1312).

A Gellért-hegyen talált kincs ennek a néhány mozgalmas évnek az emlékét őrzi. Tekintve László (Vencel) magyar dénárjainak túlnyomó többségét, egy rövid idő alatt összegyűlt kisebb vagyonról beszélhetünk. Értéke saját korában tetemesnek tekinthető ugyan, de nem főúri mértékben, mivel egy paripát, egy drága páncélt, vagy egy közepes árú malmot lehetett volna venni belőle. Ez alapján Buda vagy – a mai Tabán környékén egykor fekvő – Kispest egyik tehetős, vélhetően Přemysl-párti polgára lehetett a vagyon gazdája. László (Vencel) pénzeinek dominanciája alapján az is lehetséges, hogy egy bizonyos szolgálatért cserébe kapta fizetségül valaki a szép summát. Kiélvezni végül mégsem tudta, mivel még azelőtt kénytelen volt azt elrejteni a Gellért-hegy lankáin akkoriban is elnyúló szőlőkben, mielőtt lehetősége lett volna más vereteknek elkeveredni benne.kove 08

Az elrejtésre a trónviszály éveiben bőségesen akadt lehetséges indok. Fegyveres összecsapásról kettőről is tudunk, ami Budán történt. 1302 szeptemberében Károly sereggel vonult a budai királyi székhely alá, hogy elfoglalja azt riválisától, ám még időben érkezett a felmentő sereg, és Vencel kezén maradt a város. Az azonban valószínűtlen, hogy ennek során került volna földbe a Gellért-hegyi kincs, ugyanis a 2295 dénár között képviselve van a László (Vencel) uralkodásához köthető mind az öt verettípus. Az pedig aligha lehetséges, hogy az ifjú király mind az ötöt a koronázásától eltelt egy év leforgása alatt bocsátotta volna ki.

kove 06A második fegyveres összecsapásra már azután került sor, hogy László (Vencel) elhagyta az országot. Buda városában még távozását követően is maradt egy erős Anjou-ellenes csoport, melynek élén a II. Vencel által kinevezett Kunc fia Peturmann rektor állt. kove 09A László (Vencel) távozását követően Ottó oldalára álló városvezetést az ismételt egyházi kiközösítés sem rendítette meg. Inkább kiátkozták a Károly trónigényét támogató pápát és magyarországi főpapjait.

A mozgalomnak 1307. június 1-jén lett vége, amikor éjnek idején visszalopózott a városba a II. Vencel által elhurcolt régi rektor, Werner fia László, és Károly-párti fegyveresekkel megtámogatva véres bosszút állt a város vezetésén. Két tanácstagot lovak farkához kötve hurcolták végig a városon, vagyonukat elkobozták. Peturmann bíró a krónikaírók vitriolos tolla szerint pucéran menekült a városból. A Gellért-hegyi kincset akár ezen eseményen során is elrejthették volna, de talán ez is kizárható, mivel ekkorra nemhogy László (Vencel) összes dénárja kikerülhetett a királyi verdéből, de már Ottóé is. kove 10Tudjuk, hogy Ottó vert pénzt, és 1307. februárjáig tartózkodott is híveivel Budán, így, ha az év júniusában került volna a földbe a lelet, keveredett volna közéjük az ő vereteiből is.Ezekből azonban egyet sem találtak a kincsben. Valószínűtlen tehát a város Anjou-párti elfoglalásában keresni az elrejtés indokát.

A László (Vencel) távozása és Ottó megkoronázása közötti közel másfél év jelentett akkora bizonytalanságot, hogy azalatt a fegyveres összecsapásokon kívül is szinte bármikor kínálkozhatott alkalom a kincs elrejtésére. Az egyik ilyen talán éppen László (Vencel) 1304 augusztusi távozása lehetett. A krónikakompozíció szerzője szerint apja, II. Vencel békésen távozott fiával, ez azonban a valóságban csak mérsékelten sikerült békésre, és annál inkább volt színpadias. A cseh sereggel Pest mellé megérkező király, aki a fegyveres támadást elvetve a hazatérés mellett döntött, azzal a kéréssel fordult a Budán tartózkodó főurakhoz, hogy díszmisén mutassák be neki fiát a teljes koronázási ornátusban. Az istentiszteletet követően, míg az előkelők a tiszteletükre rendezett lakomát élvezték, a cseh király a fiával, a koronázási ékszerekkel és a túszul ejtett budai rektorral, Werner fia Lászlóval együtt csendben távozott.

Azt már talán sosem fogjuk megtudni, hogy valóban ekkor került-e a földbe a Gellért-hegyi szőlőben talált éremkincs. Azt azonban igen, hogy egykori gazdája többé nem tért vissza érte, a kincs pedig 520 évet várt a földben, hogy újra előbukkanhasson.

Kovács Enikő

A cikk elkészítését az NKFIH TKP-2021-NKTA-15. sz. projekt támogatta.
Kezdőképünk II. Vencel cseh király prágai garasa felhasználásával készült (Wikimedia Commons)
Irodalom:
Csukovits Enikő: Anjouk Magyarországon I. Budapest 2012.
J[ankovich Miklós]: Venczel Magyar Királynak tulajdonítható, mindeddig meg nem határozott, és esméretlen pénzeiről. Tudományos Gyűjtemény 11. (1827:7) 42–68.
Kádár Tamás: Harcban a koronáért. I. Károly (Róbert) király uralkodásának első évei 1305 végéig. Történeti Tanulmányok 23. (2015) 42–111.
Jankovich Miklós (1773–1746) gyűjteményei. Szerk. Mikó Árpád. Budapest 2002.
Skorka Renáta: A szent korona kalandos körutazása az interregnum éveiben (1301–1310). In: A szent korona hazatér. Szerk. Pálffy Géza. Budapest 2018. 91–124.
Spekner Enikő: Hogyan lett Buda a középkori Magyarország fővárosa. Budapest 2015.
Végh András: Budaváros középkori helyrajza I–II. Budapest 2006.
Végh András: Buda I. kötet, 1686-ig. Magyar Várostörténeti Atlasz 4. Budapest 2015.