A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont „Lendület” Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport Havi Színes címmel indított rovatának áprilisi számában a kutatócsoport tagja, Benda Judit London hídja leszakadt? című írását közöljük.

 London hídja leszakadt?

A jól ismert angol gyermekdal első feljegyzése a 17. századból származik, de a szövege bizonyosan korábban született. Egyes feltételezések szerint német, francia vagy olasz hidakról szóló népdalocskák mintájára született még a középkorban. Más kutatók viking támadáshoz kötik létrejöttét, ami azt jelenti, hogy a dalszöveg idősebb még a kőhídnál is. A fogalommá vált London-híd időnként valóban leomlott, leégett, vagy lebontották, de – amint a nóta mondja – újra fel kellett építeni. Nagyobb történeti hitelességet nem kell tulajdonítanunk sem a leszakadásoknak, sem a Lady személyének, viszont a híd története, építészeti jellegzetességei és kereskedelmi hasznossága mindenképpen megérdemli, hogy megemlékezzünk róla.

Az első híd
A római-korban és az angolszász időkben fahidak (at Lundene brigce) álltak az ősi észak-déli útvonalon, amely a Temzén keresztül vezetett. A gerendákból készült hidak azonban elkorhadtak, leégtek, szélvihar, árvíz rongálta meg, vagy az ellenség rombolta le, így 11. század végére nagy elhatározásra szánta el magát az uralkodó.
Az első kőhidat a Temzén II. Henrik király rendelete nyomán 1176-ban Peter de Colechurch, a Szűz Mária-egyház papjának irányításával kezdték el építeni. Korabeli modern technológiával épült sűrű pillérsora, amelyet cölöpszerkezettel mélyítettek a folyó medrébe. Az építést valószínűleg a déli partról kezdték és fokozatosan haladtak az északi felé, legalábbis ezt lehet feltételezni a pillérek változó méreteiből. Végül 33 évvel később — három király uralkodása alatt (II. Henrik, Oroszlánszívű Richárd, I. János) különféle adományok segítségével —, 1209-re készült el a robosztus alkotmány. A híd építésének szervezőjét (és talán építészét) Peter de Colechurch-öt 1205-ben, a hídon már álló kápolna kriptájába temették. II. Henrik király gyapjúadó hozzárendelésével segítette az anyagi háttér megteremtését, emiatt járta az a mondás, hogy a híd valójában gyapjúból épült.

Még épült a híd, mikor 1201-ben Földnélküli János király elrendelte, hogy házakat, illetve boltokat építsenek rá és ezeknek adóját, valamint a hídon való átkelésért fizetendő díjat a híd befejezésére és fenntartására fordítsák. Ezt az egyedülálló ötletet, hogy hídon üzletek működjenek, később más városok is átvették (Párizs, Erfurt, Velence, Firenze). János király azt is engedélyezte, hogy a hídon áthajtott birkanyájak után nem kell hídvámot fizetni. A 13. század folyamán tehát a pillérek miatt kiszélesedő hídtestre és a pillérek tetejére apró boltok épültek. A legkorábbi üzletbérlési adat 1222-ből maradt fent, de feltételezik, hogy már a hídépítés befejezte előtt működtek rajta boltok. 1358-ból fennmaradt egy bérleti lista, ahol részletesen leírták a boltsorokat. Ekkor az egyik a híd nyugati oldalán 69, a keletin 62, összesen tehát 131 épület állt, földszintjükön üzlethelyiségekkel. 1460-ban kicsit kevesebb, 65 és 64 épületet számoltak meg az egyes oldalakon, ami a házak átépítéséből adódhatott. A Londonban járó Szepsi Csombor Márton így ír élményeiről 1620-ban: „Hídja az Thamesis folyóvízen által nagy, harmadik csudája Anglia országnak, tizennyolc fonixszal, ki csak ő maga is egy egész várost tenne, rajta egy templom, és az kalmároknak számtalan árus háza.” Az íves hídpillérek tehát főnix madárra emlékeztették a magyar világjárót.
A hídépítményt a hídon álló boltokért járó bérleti díjakból, a hídpénzből és a halászati jogból befolyó jövedelmekből tartották fenn. A hídon zajló tevékenységeket (építkezések, kereskedelem, rend) a hídmester felügyelte. Saját céhe, vagyis társasága is alakult a hídnak, amelybe egyháziakat és gazdagabb kereskedőket (volt városi tanácsurakat) vettek fel tagnak. Ez volt a Brethren of London Bridge, vagyis a London-Híd Testvérisége. Tisztviselői az elöljárók, a gondnokok és az őrök voltak, ezen kívül saját pénztárosa is volt a céhnek. A szükséges építések és javítások kő- és faanyagainak tárolására egy telket kaptak a Barms Streeten, amelyen felépült a Bridge House, ami részben raktár volt, részben a testvériség székhelyévé is vált, valamint itt lakott a Szent Tamás-egyház papsága is. A hídon álló kápolnában őrizték Beckett Szent Tamás egyes ereklyéit, így a híd kápolnája a sírjához, Canterburybe induló zarándoklatok állomásává vált. A kápolnát egyébként 1536 után (a katolikus vallás betiltása miatt) lakásnak és üzleti raktárnak (warehouse) alakították át, az alsó kápolnát vagy kriptát pedig lezárták.
A híd két végét kaputorony zárta le, a délire elrettentésül tűzték ki a lenyakazásra ítélt bűnösök és hazaárulók fejét (Traitor’s Gate), középtájon pedig Beckett Szent Tamás tiszteletére szentelt kápolna magasodott. 1497-ben a folyóból friss vizet pumpáló szivattyút állítottak fel rajta, két szélső íve alatt gabonaőrlő vízimalmok kerekei forogtak, egy része pedig felvonóhíddal felnyitható volt. A hajózást három szélesebb pillérköz segítette: a Rock Lock, a Draw Bridge Lock és a Saint Mary’s Lock. 1579-ben egy eredetileg Hollandiában épült, darabjaira szedett és itt összeállított, kizárólag fából készült, díszesen faragott falú, aranyozott hagymakupolás épületet a Nonsuch House-t (Párjanincs házat) emelték egyik pillérére — látványosságként. 1722-ben, a torlódások elkerülésére a Lord Mayor előírta a hídon — az országban elsőként — a kötelező bal oldali haladás szabályát.

A hidat az évszázadok során több elemi csapás érte, 1212-ben egy tűzvész miatt állítólag háromezer ember halt meg rajta. 1281-ben a kemény fagyokban feltorlódó jég miatt öt íve beomlott, majd 1426-ban újabb két ív omlott össze. 1450-ben Jack Cade lázadását a hídon történt csatában verték le. 1633-ban és 1666-ban újra tűzvész söpört végig rajta. Folyamatosan javítgatták, átépítették magát a hídszerkezetet is, de a rajta álló épületeket is. A kis boltokra újabb szintek kerültek, majd a faházakat lebontották és nagyobb, korszerűbb kő- és téglafalú épületeket emeltek. A házak a konzolokon kiugró emeleteik miatt középen lassan összeértek alagútszerűvé téve a középső utat. Az üzletek színvonala és a közbiztonság folyamatosan romlott, ezért 1762-ben elhatározták, hogy megtisztítják és újjáépítik a hidat. A barokk stílusúvá varázsolt híd 1831-ig szolgálta London lakosságát, ekkor határozott úgy a városvezetőség, hogy végleg lebontatja. Erre azért volt szükség, mert olyan sűrűn álltak a pillérek egymás mellett, hogy a nagyobb hajók egyszerűen nem tudtak tovább haladni, mert nem fértek el közöttük. A középkori híd bontásáról a korabeli újságok tudósítottak és szépen kidolgozott rézmetszetekkel illusztrálták a gótikus épületrészletek szétrombolását. A munkálatok közben megtalálták a kriptában Peter de Colechurch csontjait, de újratemetés helyett azokat a folyóba dobták.

Kitekintés

A második híd
1832-ben egyidejűleg bontották le a régi hidat és közvetlenül mellette építették fel a klasszicista stílusú újat.
Több mint száz évvel később, a hidat árverésre bocsátották, és 1968-ban az amerikai Robert P. McCulloch láncfűrész-gyáros és olajmilliomos vásárolta meg, hogy az újonnan épült arizonai településen, Lake Havasu Cityben felállíttathassa. A tíz évvel korábban alapított városka, amely a milliomos által vásárolt földterületen épült fel, nem volt elég vonzó a turistáknak. Alapítója ezért egy olyan attrakciót akart a városba létrehozni, mely a látogatók ezreit csábítja a Las Vegastól 200 kilométernyire, a sivatagban álló településre.

A harmadik híd
Az a bizonyos aranyhíd, ami a gyermekdalban is felbukkan, végül 1973-ra épült fel a második híd helyén. A szürke, lapos, kétpilléres betonhidat este különböző színű fényekkel, köztük aranysárgával is kivilágítják, ami egy kis hangulatot kölcsönöz az egyébként jellegtelen szerkezetnek.
Az első híd felépültének 800 éves évfordulóját megünnepelve 2009-ben egy birkanyájat hajtottak rajta keresztül. Ezt a szórakoztató látványosságot azóta minden szeptemberben hagyományos ruhákba öltözve megismétlik.

Benda Judit

Javasolt hivatkozási forma: URL: https://tti.btk.mta.hu/9-egyeb-hirek/2695-london-hidja-leszakadt.html (Utolsó letöltés időpontja: év, hónap, nap)

Ajánlott irodalom

Szepsi Csombor Márton: Europica varietas. Kassa 1620.
John Clark: London Bridge and the archeology of a nursery rhyme. London Archaeologist 9. (2002:12) 338–340.
Tony Sharp: The Origin of the Bridge House – Yard and Bridge House Estates. London 2009.
Richard Tames: Shakespeare Londonja napi öt garasból. Budapest 2010.