Intézetünk tudományos tanácsadója, a „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport vezetője, Pálffy Géza 2021. szeptember 20–22-én részt vett azon a nagyszabású, Die Schlacht am Weißen Berg 1620 als Weichenstellung für Zentraleuropa: Akteure – Ereignisse – Entscheidungen – Folgen című konferencián, amelyet az 1620. évi fehérhegyi csata 400. évfordulója alkalmából a bécsi Institut für Österreichische Geschichtsforschung és az Osztrák Tudományos Akadémián működő rokonintézményünk (Institut für die Erforschung der Habsburgermonarchie und des Balkanraumes) szervezett. Az angol, belga, cseh, holland, német, osztrák, spanyol és szlovén kutatók személyes részvételével megrendezett konferencia programja itt tekinthető meg.

Pálffy Géza kedvező fogadtatásban részesült előadását a konferencia második napjának első szekciójában (Eine machtpolitische Wende in Zentraleuropa) tartotta meg Zäsur oder Katalysator? Die Schlacht am Weißen Berg und die Länder der Stephanskrone címmel. Referátumában a következő kérdésekre kereste a választ: egyrészt mivel magyarázható, hogy – ellentétben a cseh történetírással – a fehérhegyi csatát a magyar historiográfia nem tartja korszakhatárnak; másrészt azt vizsgálta, hogy az 1620. évi események, elsősorban Bethlen Gábor 1619/20. évi királysági hadjárata mennyiben jelentett mégis átmeneti fordulópontot; harmadrészt a Prága melletti ütközet milyen szerepet játszott a magyarországi események alakulásában, végül milyen következményekkel járt és miként értékelendő a Magyar Korona országainak históriája és a Habsburg–magyar kapcsolatok szempontjából.

A "Lendület" Kutatócsoport vezetője a régi és a friss kutatásokra építve megállapította, hogy a cseh területekkel ellentétben az 1620. novemberi fehérhegyi csata nem jelent fordulópontot vagy korszakhatárt sem a Magyar Királyság történetében, sem a Habsburg–magyar kapcsolatokban, sem a dinasztia magyarországi berendezkedésében. Átmeneti cezúrát Bethlen Gábor 1619–1620. évi Habsburg-ellenes magyarországi hadjárata hozott, elsősorban a főváros (Pozsony) elfoglalásával, a Szent Korona megszerzésével, országgyűlések tartásával és legfőképpen besztercebányai magyar királlyá választásával. Mindezek ugyanis a cseh felkelés közepette alapjaiban ingatták meg a dinasztia uralmát Magyarországon. A Prága melletti győzelem ugyanakkor – Bethlen reálpolitizálása mellett – döntő szerepet játszott abban, hogy a Magyar Királyságban 1622 közepére a Habsburg-uralom, valamint a bécsi udvar és a magyar rendek viszonya gyorsan helyreállhatott, mégpedig – a dinasztia jelentős engedményei révén – a rendek pozícióinak számottevő erősödésével, illetve az erdélyi fejedelem felső-magyarországi tekintélyes területszerzésével. Így magyar szempontból a csatát az események meghatározó katalizátorának tarthatjuk, amely azonban korszakhatárt nem jelent. Paradox módon ugyanis a magyar rendeket éppen a fehérhegyi Habsburg-győzelem segítette 1620 végétől alapvetően abban, hogy sohasem kelljen „cseh csizmában” járniuk. Mindezek egyúttal jól mutatják, hogy a Habsburgok kora újkori összetett államában nemcsak az egyes országok és tartományok berendezkedése és szokásrendszere különbözött jelentősen egymástól, de még történetük fordulópontjaiban is számottevő eltérések mutatkoznak.