2026. március 3-án műhelykonferenciát rendezett az ELTE HTK Irodalomtudományi Kutatóintézet Reneszánsz osztálya Széttartó identitások a kora újkori Magyar Királyságban címmel, amelyen előadást tartott kutatóintézetünk igazgatója, Molnár Antal, és tudományos főmunkatársa, Tóth Gergely.
A tanácskozás a Tarnai Andor emlékévben megkezdett szakmai párbeszéd folytatásaként a kora újkori Magyar Királyság sokszínű identitásformáinak vizsgálatára vállalkozott. Az előadások a kora újkori szövegekben megragadható etnogenezist, a vallási eszmerendszerben gyökerező öntudatot és önértelmezést, valamint a nemzetiségi nyelvek identitásformáló hatását elemezték.
A kora újkori Magyar Királyság multietnikus államalakulat volt, olyan értelmiséggel, amelyet eredetére, neveltetésére, nyelvére tekintve sem jellemezhetünk ugyanazokkal a tulajdonságokkal. A tanácskozás előadásai arra irányultak, hogy feltárják, miként dinamizálták a 17. század első évtizedeiben bekövetkező történelmi változások a nemzetiségek és felekezetek közötti kollektív diskurzus létrejöttét, amelynek során azok újraértelmezték a Magyar Királysághoz való tartozásukat és az ennek leírására szolgáló natio, populus, gens, civitas és patria fogalmakat. A műhelykonferencia kiindolópontjaként az szolgált, hogy a kialakuló identitások a különböző nemzetiségek történeti irodalmában és a historia litteraria korai törekvéseiben őrződtek meg leginkább.
A megnyitót Kecskeméti Gábor, az ELTE HTK Irodalomtudományi Kutatóintézet igazgatója tartotta, ezt követően négy tematikus ülésben hangzottak el az előadások.
Az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet igazgatója, Molnár Antal előadásában Verancsics Faustus (1551–1617) személyén keresztül vizsgálta az illír és a hungarus identitás összefonódását. Rávilágított arra, hogy a korábban gyakran különc tudósként ábrázolt püspök valójában a kora újkori katolikus megújulás és a nemzetközi kapcsolatrendszerek fontos szereplője volt. Molnár Antal hangsúlyozta, hogy Verancsics identitása több rétegből épült fel: egyszerre kötődött a dalmát–illír kulturális hagyományhoz és a Magyar Királyság politikai-kulturális közegéhez. Római tevékenysége során a magyar katolikus egyház egyik kulcsfigurájává vált, miközben az illírizmus különböző változataihoz is kapcsolódott. Előadása arra is rámutatott, hogy Verancsics életútja jól példázza a kora újkori identitások nem kizárólagos, egymást átfedő jellegét.
Az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet tudományos főmunkatársa, Tóth Gergely előadásában Hajnóczy Dániel (1690-1747) soproni evangélikus iskolarektor munkásságán keresztül a magyar–szlovák viszony és a szlovák identitás korai formálódásának kérdéseit vizsgálta. Bemutatta, hogy a 18. század első felében a szlovák anyanyelvű értelmiség egyre tudatosabban törekedett saját történeti és identitásbeli kereteinek kialakítására. Hajnóczy írásai ebbe a folyamatba illeszkednek: egyszerre reflektálnak a magyar történeti hagyomány dominanciájára, és próbálnak önálló narratívát megfogalmazni. Az előadás kitért arra is, hogy Hajnóczy nézetei miként viszonyulnak kortársai – többek között Timon Sámuel, Ján Baltazar Magin vagy Bél Mátyás – elképzeléseihez, kiemelve a hasonlóságokat és az eltéréseket.
A műhelykonferencia további programjában, amely itt elérhető, többek között C. Vladár Zsuzsa, Bartók István, Gyulai Éva, Garadnai Erika, Szolnoki Zsolt, Szőke Kornélia, Zászkaliczky Márton, Nagy Levente, valamint Papp Ingrid és Kiss Szemán Róbert előadásai szerepeltek.
