A Trianon után: gondoljuk újra a Horthy-kort! videósorozatban megjelent Főcze János Az önszervezés láza. Erdélyi magyar élet Trianon után (1920–1940) című előadása.
A magyar közvélemény és a történeti kutatás egyaránt gyakran, részletekbe menően foglalkozik a trianoni békeszerződés következményeivel Magyarország vonatkozásában. Jóval kevesebb szó esik azonban arról, hogy 1920 után a kisebbségbe került magyar közösségek – köztük a legnagyobb, az erdélyi magyarok sokasága – milyen módon kezdték meg kulturális és társadalmi intézményrendszerük kiépítését, illetve újjászervezését. Ez a téma ugyanakkor rendkívül érdekes, hiszen azt mutatja meg, hogy a magyar közösségek hogyan próbálták biztosítani a fennmaradásukhoz szükséges intézményeket és erőforrásokat egy ellentétes célú nemzetépítő projekt kellős közepén, a román nemzetállam építésének utolsó fázisában találva magukat.
Főcze János a fiatal magyar történészek olyan képviselője, aki kivételesen széles forrásbázisra alapozva, a történeti kutatás újabb módszertanaiban jártas módon közelít a magyar kisebbségek 1920 utáni történetéhez. Előadásából megtudhatjuk, hogy korántsem egyetlen közéleti irányzat létezett az 1920 utáni Erdélyben. A magyar szellemi és politikai életben különböző áramlatok alakultak ki, amelyek azonban az együttműködés kényszerét felismerve mégis igyekeztek összefogni, és közösen létrehozni azokat a képviseleti és kulturális intézményeket, amelyek a következő évtizedekben nemcsak a magyar kultúra fennmaradását, hanem egyfajta erdélyi reneszánszát is biztosították. Erről a Magyarországon jóval kevésbé ismert történetről beszél előadásában Főcze János, remélhetőleg hozzájárulva ahhoz, hogy a Trianonról való hazai gondolkodás a veszteségek számbavételén és a magyarországi reakciók feltárásán túl sokkal inkább magában foglalja azt is, hogy a határon túlra került magyar kisebbségi közösségekben hogyan zajlott ennek a változásnak a feldolgozása.
