Intézetünk kutatója, Fedeles-Czeferner Dóra Határátlépések sorozata? Schwimmer Rózsa, közép-európai nőmozgalmi aktivista élettörténete című pályázata elnyerte a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal által kiírt Starting kutatási pályázatot.
A négyéves kutatási projekt újszerű, a politikatörténet és a társadalomtörténet eszköztárát hasznosító megközelítésben vizsgálja egy hazai és nemzetközi szempontból kiemelkedő politikus nő élettörténetét. Teszi ezt az oktatásügy, a professzionalizáció, a nemzetközi szerepvállalás, a politikai-társadalmi hálózatok, valamint a békeharc és az emigráció történeti kontextusában. Szakítva a mozgalomtörténet módszerével, a politikai részvétel lehetőségeire és annak történeti kontextusára fókuszál női nézőpontból. Főszereplője az 1937-ben Világbéke-díjjal kitüntetett, 1948-ban Nobel-békedíjra jelölt Schwimmer Rózsa (1877, Budapest–1948, New York), aki magyarországi és a nemzetközileg meghatározó nőjogi és békemozgalmi szerepvállalása miatt vált világszerte ismertté. Az élettörténeti módszer társadalomtörténeti alkalmazásával érthetőbbé válhat a századforduló és 20. század első felének története, a nemzetközi politikai irányzatok és a nők politikai szerepvállalásának motivációi. E történeti kulcskérdésre eddig alig irányult Magyarországon kutatás. A társadalmilag is hasznosítható vizsgálat hozzájárul a politikai mozgalmak bázisának megismeréséhez és a női politizálásról szóló tudás szélesítéséhez.
Schwimmer Rózsa. Kép: Atria Institute on gender equality and women's history
A projekt Schwimmer életútjának vizsgálatát interdiszciplináris eszközként használja fel ahhoz, hogy a női emancipációt övező viták szereplőinek társadalmi motivációit érthetőbbé tegye. Hangsúlyt fektet az eszmetörténeti hagyományokra és a vitákban szereplők társadalmi hátterére. Ezek meghatározták a nők cselekvési lehetőségeit a soknemzetiségű Habsburg Monarchiában és utódállamaiban. A vizsgálat Schwimmer alakját a magyar, közép-kelet-európai és nemzetközi női szervezetek közötti összekötő kapocsként elemzi, érthetővé téve ezek egymásra gyakorolt hatását. Schwimmer egyedi karrierútja által bemutatásra kerül, hogy egy közép-kelet-európai nő miként vált a nemzetközi nőjogi és békemozgalom vezetőjévé, majd persona non grata-vá.
A kutatás legfontosabb módszere az élettörténeti megközelítés. Ez a társadalomtörténet olyan módszere, amely egyéni életrajzok mellett a társadalmi hálózatra és az általuk implikált kulturális kontextusra reflektál. Emiatt nem csupán az oktatásban hasznosítható, hanem módszertani újdonságokkal szolgál elsősorban az élettörténeti módszer alkalmazása révén, továbbá megvilágítja a nők politikai aktivitásának történeti gyökereit. Új kutatási modellt állít fel, amely által árnyalja a nők politikai szerepvállalásával kapcsolatos magyarországi és nemzetközi kutatások eredményeit. Összekapcsolja továbbá a női politikusok és békemozgalmi aktivisták életének nemzeti történeteit Közép-Kelet-Európán belül és azon kívül. Kiemelt társadalmi hasznossága a női politizálással kapcsolatos tudásanyag szélesítése, illetve az élettörténeti kutatási módszer megújítása. Ezáltal a jövőben igazodási pontként szolgálhat a nemzetközi közegben tevékenykedő női politikusok élettörténeteinek feltárásához.
