Megjelent a Történelmi Szemle 2022. évi harmadik száma. A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete folyóiratának legújabb kiadásában többek között olvashatunk az 5–9. századi Kelet-Közép-Európa integratív archaeogenetikai, régészeti és történeti vizsgálatáról, a középkori magyar királykoronázásról összeurópai kontextusban vagy Bél Mátyás elfeledett (ön)életrajzáról. A tartalomjegyzék itt olvasható.
Tartalom
TANULMÁNYOK
Az 5–9. századi Kelet-Közép-Európa integratív archaeogenetikai, régészeti és történeti vizsgálata, Kr. u. 400–900
A HistoGenes 856453 ERC-Synergy Grant
Walter Pohl – Johannes Krause – Vida Tivadar – Patrick J. Geary
Kevés olyan terület volt Európában, ahol néhány évszázad alatt annyi népességváltás történt, mint a Kárpát-medencében Kr. u. 400–900 között. Ebben a középső Duna menti makrorégióban pannonok, rómaiak, gótok, gepidák, longobárdok, avarok, bolgárok, szlávok, frankok és sokan mások jöttek és mentek. Ez izgalmas lehetőséget nyújt a forrásszövegekből rekonstruálható etnikai identitások, a régészeti leleteken keresztül vizsgálható kulturális habitus és az ősi DNS segítségével ma már elemezhető genetikai profilok közötti kapcsolatra. Milyen hatással voltak a vándorlások és a mobilitás Kelet-Közép-Európa népességére? A késő ókori népesség kicserélődött-e, keveredett-e az újonnan érkezőkkel, vagy leszármazottai csak új kulturális szokásokat vettek át? Mennyire feleltek meg a biológiai különbségek a forrásszövegekben szereplő kulturális határoknak és/vagy etnonimáknak? Amennyiben megfelelő módszertani óvatossággal közelítjük meg a témát, úgy ebből az esettanulmányból a szakterületen túlmutató következtetéseket is le lehet majd vonni.
A HistoGenes mintegy 6000 sírból származó mintát fog elemezni a legmodernebb tudományos módszerekkel, majd az adatokat régészeti és történelmi kontextusban értelmezi. Ezt a projektet a DNS-elemzés és a bioinformatika gyors fejlődése teszi megvalósíthatóvá, amellyel azonban a történelmi értelmezés módszerei mostanáig nem tartottak lépést. A HistoGenes-projekt az első alkalommal fogja össze a történészeket, régészeket, genetikusokat, antropológusokat, valamint a bioinformatika, az izotópelemzés és más tudományos módszerek szakértőit. A konkrét történelmi kérdések széles skáláját interdiszciplináris szemszögből elemzik majd, ezáltal alapvető elméleti és módszertani kérdéseket tudnak megvizsgálni. A HistoGenes nemcsak az európai történelem egy kulcsfontosságú időszakáról szerzett ismereteinket bővíti, hanem magasabb szintre emeli a genetikai adatok történeti értelmezését. A hatéves HistoGenes szinergiaösztöndíj 2020. május 1-én indult.
A középkori magyar királykoronázás összeurópai kontextusban
Gloviczki Ráhel
A tanulmányban a szerző a középkori magyar királykoronázásokkal, az azokon használt szertartásrendekkel foglalkozik. A koronázás rendje egész Európában kötött volt: menetét a koronázási ordókból ismerhetjük meg. Először 82 darab Európa-szerte fönnmaradt királykoronázási ordó összehasonlító elemzését és annak eredményeit mutatja be, másodszor pedig ezen eredmények és a korábbi szakirodalom fényében egyes magyar királyok koronázását járja körül. István, Salamon és I. Lajos koronázási rendjeivel foglalkozik részletesen: ezekkel kapcsolatban ugyanis új szempontok és lehetőségek merültek föl az ordók elemzése nyomán.
Amikor megváltás az adó
Katonaságmegváltás és rendkívüli adó Hunyadi Mátyás uralma elején (1458–1466)
Kádas István
A Hunyadi Mátyás uralma első felében szedett rendkívüli adókat többnyire katonai célokra vetették ki, s általában ténylegesen is a hadjáratok finanszírozására fordították. Az ekkor leginkább contributio néven szedett adó mértéke és adminisztrációja évről évre, adókivetésről adókivetésre változott. Az országos adókon felül azonban számolnunk kell regionális különadókkal is, több esetben ugyanis egy vagy több megye ajánlott meg további adókat különféle katonai célokra. A szakirodalom erre az időszakra ugyancsak számon tart egy speciális hadiadót, vagy hadpénzt, amelyet taxa exercitualisnak neveztek, s főként a telekkatonaság megváltására fordították. A rendkívüli adókivetések, illetve az adózás és a katonáskodás összefüggéseinek alaposabb vizsgálata alapján azonban nem beszélhetünk külön, a contributiótól elkülönülő, csak a katonaságmegváltást szolgáló adóról, ezt egyébiránt a fogalomhasználat sem támogatja. Ehelyett úgy tűnik, hogy a korszakban (miként korábban is), a nemesi felkelés, a nemesség személyes hadakozása volt megváltható contributio fizetésével, mely adót a katonáskodó nemesek jobbágyaitól nem is hajthatták be. Ennek a nemesi hadbaszállás alóli felmentésnek a hozadéka volt a telekkatonaság-megváltás.
Egy szokatlan demográfiai jelenség és háttere a szegedi szandzsák területéről
Mikla puszta hirtelen várossá válása 1578-ban
Fóti Miklós
1578-ban egy Mikla nevű pusztából (solti náhije) város lesz, három környező faluból költöznek fel magyar ráják. A kalocsai kádi rendelkezése szerint két, szabadkai náhijébe tartozó pusztáról vándornépességgel (hajmáne) pótolják az érintett falvakban keletkezett hiányt. A tanulmány ennek, a szandzsák egész területén jelen lévő, de összeíratlan félnomád népességnek a hátterét vizsgálja. Bemutatja a hajmánék szerepét az Oszmán Birodalom katonaparaszti rendszereiben, a jürüköknél és a vojnukoknál. A hódoltsági félnomádok vlah származását és az észak-balkáni vlah szállásterületekről kiinduló bevándorlását vizsgálja.
Egy hungarus értelmiségi pályafutásának tipikus és egyedi vonásai:
Bél Mátyás elfeledett (ön)életrajza
Tóth Gergely
Bél Mátyásról (1684–1749), a neves magyarországi történészről és földrajztudósról még életében megjelent egy terjedelmes életrajz 1746-ban, Johann Jakob Brucker és Johann Jakob Haid két nyelven, két külön sorozatban publikált, de azonos tartalmú arcképcsarnok-szériájának (Pinacotheca scriptorum nostra aetate litteris illustrium, illetve Bilder-sal heutiges tages lebender, und durch Gelahrtheit berühmter Schrifftsteller) ötödik köteteiben. Tóth Gergely tanulmányában elsőként bebizonyította, hogy ez a szöveg valójában egy önéletrajz, ami stiláris és tartalmi okokból is egyértelmű. Ezt követően azt mutatta be, hogy Bél milyen szerepkörökben mutatja be magát, vagyis milyen önreprezentációt alkalmaz a szövegben. Az általa megjelenített főbb szerepkörök: 1. a nehéz sorsú diák és a reformer tanár; 2. a meghurcolt pietista lelkész; 3. a honszerető értelmiségi. Végül azt vizsgálta meg, hogy mennyire tipikus, illetve egyedi Bél életpályája, ha a korabeli magyarországi protestáns, ún. hungarus értelmiség életkörülményeinek kontextusában helyezzük el. Vizsgálata eredménye az volt, hogy habár Bél iskolai évei, egyetemjárása, pályakezdése igen sok rokon vonást mutat más korabeli magyar értelmiségiek curriculumával, tudományos munkásságának hatalmas termése és igen magas színvonala egyáltalán nem „szokványos”, és nem csupán ennek a hungarus tudományosságnak a talajából nő ki. Éppen ezért félrevezető, ha Bélt „tipikus” hungarus értelmiségnek tekintjük. A szerző a tanulmányban emellett kitért arra is, hogy miért lenne fontos egy modern Bél Mátyás-biográfia megírása, és hogy hogyan tervezi ezt megvalósítani.
Avítt antijudaizmus és modern fajelmélet között
Katolikus szerzők zsidóellenes argumentációjának szürke zónája
Hantos-Varga Márta
Ez az esszé egy ritka témával foglalkozik: amikor a „zsidókérdés” a 19. század végén először jelent meg az Osztrák–Magyar Monarchia és a Magyar Királyság közéletének és politikai életének vitáiban, a hagyományos, vallási érveken alapuló keresztény antijudaizmus a katolikus retorikában nemcsak szociális és gazdasági érvekkel, hanem egyfajta „faji tényezővel” is felerősödött. Fontos hangsúlyozni, hogy ez utóbbi nem hasonlított a modern faji ideológiához, bár a zsidókkal kapcsolatos katolikus diskurzusok már a 15. századtól kezdve tartalmaztak egy megvető előítéletet a zsidók változatlan, gonoszságra és aljasságra hajlamos természetéről. Bizonyos ábrázolásokban az újonnan megtérteket negatív tulajdonságokkal rendelkező, beilleszkedésre képtelen embereknek tekintették. A cikk a jezsuita Bangha Béla (aki a magyar katolikus egyház egyik legbefolyásosabb személyisége volt az 1912–1939 közötti időszakban) életművét elemzi a „faji” előítéletekkel átszőtt zsidóellenes narratíva e szürke zónájának szemszögéből. Nem elhanyagolható szempont, hogy a katolikus tanítás és az egyház nyilatkozatai elítélték a faji antiszemitizmust, azonban a „jogos” vagy „etikai” antiszemitizmust „önvédelemként” érvényesítették. Ez az írás felvázolja a zsidóellenesség történetét, majd foglalkozik annak 20. századi összefüggéseivel és hasonló külföldi megnyilvánulásaival, végül szembeállítja ezt a gondolatkört a franciaországi és magyarországi katolikus egyház antiszemitizmusát elutasító kisebbségi véleménnyel.
A cservenkai exhumálások története
Csapody Tamás
A második világháború ideje alatt a szerbiai Borba kb. 6000 magyar kényszermunkást vittek. A Magyarországra történő visszavonulásuk során a nyugat-bácskai cservenkai téglagyárakat mintegy 3000 munkaszolgálatos érte el. Közülük 1944. október 7-én éjjel mintegy 700–1000 zsidó munkaszolgálatost gyilkoltak meg német katonák, magyar katonák közreműködésével. Az életben maradt zsidó munkaszolgálatosok közül a németek további mintegy 400 főt öltek meg a Cservenkától a mai Magyarország határáig tartó útszakaszokon. A téglagyárakban és az utak mellett hagyott holttestek temetetlenül maradtak. A helyi lakosok, valamint a hatalom régi és új képviselői próbálkoztak a halottak eltemetésével, de ez minden esetben csak részlegesen sikerült. A téglagyárakban meggyilkoltak mintegy fele az azóta is folyamatosan üzemelő téglagyár területén, míg az útközben meggyilkoltak szintén mintegy fele az elkövetés helyén vagy annak közelében nyugszik ma is. Az áldozatoknak a zombori izraelita temetőben lévő tömegsírja, az egyedül nyilvántartott cservenkai tömegsír kb. 700 meggyilkolt bori zsidó munkaszolgálatos maradványait fogadta magába.
Az 1956-os magyar menekültek beilleszkedése Bajorországban
Kiss Rita
Bajorország jelentős mértékben hozzájárult az 1956-os magyar menekültek továbbhaladásához: 90 000 magyar haladt át a bajor–osztrák határon, akik nagy része egy további európai vagy tengerentúli országba tartott. Több mint 15 000 ember juthatott el repülőúton Münchenből az Egyesült Államokba, Kanadába, Új-Zélandra és Norvégiába, amit az úgynevezett Sicherer Hafen (Safe Haven) fedőnevű, menekülést segítő akció tett lehetővé. Az NSZK mintegy 14 500 magyart fogadott be, közülük a bajor tartományba 1541 magyar menekült került. Bajorország a németországi magyar segélyezésben is jelentős szerepet játszott, innen indultak a segélyszállítmányok Magyarországra, illetve az osztrák–magyar határra. A menekült magyar iskolások anyanyelvükön folytathatták tanulmányaikat Bajorországban, a Burg Kastl-i egykori bencés kolostor épületében kapott helyet a magyar reálgimnázium. A bajor tartomány az iskola működtetésének engedélyezéséből és anyagi támogatásából is jelentősen kivette a részét. A magyar egyetemistákat német állami ösztöndíj segítette tanulmányaik folytatásában.
ADATTÁR
Adattár a 17. századi magyar országgyűléseken szereplő egyháziakról
Kádár Zsófia – B. Székely Dorottya Piroska
Jelen adattár és a kapcsolódó elemzés révén (Churchmen on the lower table of the Hungarian diet 1608–1688, Történelmi Szemle 66 [2022] 203–249.) a kora újkori magyar politikai elit meghatározó, egyházi csoportja válik megismerhetővé. Az adattár két részből áll. Az első rész az 1608 ősze és 1687/1688 közötti magyar országgyűlések alsótáblájára meghívott, illetve ott megjelent egyháziakat tartalmazza országgyűlésenként. A második rész az említett diétákra meghívott vagy ott megjelent egyháziakat sorolja fel személyenként, betűrendben. Utóbbi jegyzékbe a felsőtábla prelátusait is felvettük. Itt az életutak vázlatos ismertetése (tanulmányok, tisztségek) után az országgyűlési szereplésre vonatkozó adatokat (meghívás/megjelenés jogcíme, tevékenység kompilátorként, a Királyi Tábla vagy országgyűlési bizottság tagjaként, koronázáson való szerepvállalás stb.) tüntettük fel. Az adattár kiindulópontja lehet a 17. századi magyarországi egyházi középréteg és főpapság (kollektív) biográfiai elemzésének.
MÉRLEG
Győr város monográfiáinak története a dualizmus korától napjainkig
Varga Balázs
Győr szabad királyi várossá nyilvánításának 750. évfordulója alkalmából, 2021-ben két monográfiakötet került ki a nyomdából. Az egyik a város történetét feldolgozó sorozat első része, míg a másik önálló ipartörténeti munka. A tanulmányban az említett művek rövid áttekintését követően – elsősorban a helyi sajtó írásai alapján – a szerző felvázolja Győr monográfiáinak történetét a dualizmus időszakától napjainkig. Bemutatja, hogy az egyes korszakokban milyen alkalomból és megfontolásból indultak monográfiavállalkozások, kik álltak a tudományos munka élére, hogyan viszonyult a helyi hatalom, közvélemény és nyilvánosság a készülőfélben lévő vagy már megjelent művekhez, illetve milyen okok és tényezők álltak a sokszor kudarcos próbálkozások hátterében.
A folyóirat egyes számai megvásárolhatóak, illetve megrendelhetőek a Történettudományi Intézetben (Humán Tudományok Kutatóháza, 1097 Bp., Tóth Kálmán u. 4., tel.: 06 1 224 67 00/4624, 4626-os mellékek, e-mailben: ), valamint a Penna Bölcsész Könyvesboltban hétköznaponként 13:00 és 17:00 óra között (1053 Bp., Magyar u. 40., tel.: 06 30 203 1769, e-mail: ). A folyóirat teljes évfolyama előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál. A folyóirat ára 1200 Ft, előfizetőknek 1000 Ft. Postai csomagküldés esetén a postaköltség a vásárlót terheli.
